Ifjonti hévvel!!!

Miből lesz a cserebogár??
Nos itt ifjúkori verseimet olvashatjátok.

http://mariuscrowenifontihevvel.blogspot.hu

/

Halotti beszéd

Látjátok, feleim szemeitekkel mik vagyunk?

„Isa”, por és hamu voltunk.

És mi, önzően hatalmat akartunk,

Ezért egymás torkára hágtunk.

Aztán jött, bor mámor és Provence,

Luxusért, becsületét adta a ribanc.

Fehér portól vigyorog a gyerek.

Szegény házban haldoklik az öreg.

És mi feleim? Váll rántva megyünk tovább.

Már nem tudunk, nem akarunk lépni visszább!

Jó így nekünk, már nincs Istenünk!

Önimádó, és hitetlen a lelkünk.

S bár kiszikkaszt az apály, és megöl az ár.

Még dőzsölünk, mondván: Rám Lucifer vár!

Nekünk nem kell Isten, ki oly haragos.

Mikor a pokol ura is van oly hatalmas, és mámoros.

Nem, nem kell ide Isten!

Mi vagyunk, mindenek felett!

Íme, az ember! A plasztikból formázott angyal!

Csak lelke lenne, csupán egy vékával.

Tökéletes, megküzdött érte!

Mit számít, ha másokat is vert agyon érte.

Hát látjátok feleim mivé váltunk!

Ki imádkoztuk, a saját halálunk.

Esti sóvárgás

Csend van. Ablakom alatt,

Még a tücsök is elhallgatott.

A szemem ég,

Annyira fáradt vagyok.

Még dobog a szívem,

Ezen a csendes órán.

Merre vagy szerelmem?

Te, ki nem vagy akárki az utcán.

Bár hallani lehetne gondolataim.

Azok elmondanák a szám helyett,

Hogy a lelkem, az csak a tied.

Még ha nem több is apró kacatnál,

Amit könnyedén a szemétre dobtál.

Merre jársz kedvesem?

Ne félj, nem nyom terhem,

Mit lángolásom okoz.

Majd csak némán őrizlek.

Névtelen árnyékok,

Előled örökre, elrejtenek.

Repülj, szállj egészen a csillagokig.

Soha ne süsd le a szemed.

Itt vagyok, ha zuhannál,

Majd megfogom a kezed.

Eljött: A rettegés hajnala!!!

A múlt héten vettem a kezembe ezt a kissé hátborzongató gyűjteményt, és mondhatni egyáltalán nem bántam meg. Vannak könyvek, amiket nem tudok letenni, és engedve a vágynak egy húzásra elolvasom. Általában olyan írók tolla nyomán kerülnek elém, mint Anne Rice, Agatha Christie vagy akár Leslie L. Lawrence, hogy egy magyar nevet is említsünk. Persze tőlük nem is meglepő, egy amolyan jófajta történet. Most azonban elégedett mosollyal nyugtáztam, hogy tényleg zsűri által megvizsgált jól eltalált történeteket olvashatok. Történetünk hősei közt találkozhatunk, őrült szerelmesekkel, önmarcangoló anyákkal, gyilkosokkal leszámolókkal, rafinált szektatagokkal, kannibál családdal, titkon megsúgom, hogy nekem a hasfelmetsző Jacké váló rendőr tetszett a legjobban. Azért megemlíteném, a családját túlvilágról látni kívánó háziorvost is. A lényegre térve, nem könnyű kérdéseket boncolgatnak sok esetben. Az ember eltűnődik azon, hogy mi lenne, ha végtaghiányos gyermekkel áldaná meg a balszerencse, vagy egy okos összeesküvéssel be lehet –e beszélni egy embernek, hogy sorozatgyilkos?  Bele őrülhet –e bárki egy traumába, vagy egy borzalmas gyerekkorba. Vétkeinkket, hogyan bünteti a lelkiismeretünk? Legutolsó sorban, mi van, ha létezik az őseink által emlegetett árnyékvilág, és vajon mik jönnek elő a sötétség rejtekéből?Óh és a szerelem! Szembe találkozhatunk, itt az árnyoldalával is.

Egy mondatban összefoglalva; penge élen táncoló, elmét feszegető novellák.

Ja és semmiképpen ne vegyük kézbe lefekvés előtt!

A gyűjtemény novelláinak Írói: Kádár Valéra, Király-Acampora Anikó,Kincses Zsófia, Alice Lane, Wacky Wade,Budai Melinda, Fazekas Zsanett, Hallai Hajnalka,Kate Pelloy,Kis Csibi, N. Rain, Makra Árpád, Marius Crowen, Miczky Gábor, Gabriel O’ Grande, Nikl Judit, Daniel W.Palko, Emyke  

Háború buborékkal

Kicsi csepp patakom:
Nem úszik le ezen a rája.
Főleg egy buta bálna,
Akinek sellő párja.
A szemem, meg be nem csukom,
Mert bánatomban utána ugrom.
A bálnától én nem félek,
De a sellő gyilkos lélek.
Szép a hangja, erős méreg.
A bálna meg már bevette a csalétket.
Mit tegyek én, ki nem sellő, csak csuka?
Kicsi vagyok, uszonyom is suta.
Csak rövid távra úszom,
S a tenger messze van nagyon.
Őszinte és rusnya vagyok.
Nem, mint a sellő, igaz vagyok.
Szegény bálna, ha majd elfogy ereje.
A sellő már nem lesz mellette.
Talán addigra már nagy hal leszek.
Ki tudja, talán bálna kísérő leszek !

Kis Csobogós

 Ó édes otthon!
Szelíd patakom
finom habjai,
nyáron enyhülést,
Télen derülést
Hoznak,
a halásznak.

Határbéli regék 4.

Givenne

Mosolyog a nap, ahogy vékony ujjai virágmagvakat szórnak el. Sarus lábait körbeölelik a fürge fűszálak. Hosszú fürtös haját, lágyan lengeti a tavaszi szél, miközben apró ajka, csengő dallamra kél.

Hálát adok az úrnak, a napért mely mindig útra kél.

Köszönöm, hogy nem fúj már, a jeges szél.

Hallani újra a madarak énekét.

S hallom a bontakozó rügyek neszét.

Kacagva csobog újra a ház mögötti kis patak.

S mérgében nem öntött el falvakat.

Ó csoda, ily pusztító tél után.

Apró gidáim mekegnek, még sután.

A kertek alján, maréknyi libám legel.

A küszöbön délidős pulim hever.

Kondéromban fortyog a friss csalán.

Újra megéltem a tavaszt én, a furcsa lány.

Köszönöm Uram, hogy érezni, a szántó illatát.

Az érben halat fog, majd a varsám.

Alig egy holdtölte, és sarjad föld, a mező.

Az énekem ezért, ily hálától zengő.

Így énekel hát Givenne, a remete boszorkány. Dallamra lendül fehér ruhája, úgy követi finom táncát. Nevet a lány, és nevet rá az Isten, miközben letörli arcára fagyott könnyeit. Lehunyja aranyló szemeit. Feláll trónjáról, diadalmas testét követi nyolc fémszürke hajfonata, ahogy termében lépdel.

-Efraim, Mihail! - dörren meg velőt rázó hangja, és keleten mennydörgés támad. Az emberek felnéznek a napsugaras égre, és tovább árasztják rizsföldjeiket. Mindennapos csoda, amire csak megrántják szorgos vállaikat. Az Úr keserűen, összeszorítja ajkait, ahogy elnézi gyermekeit. Hova tűnt egyedi csodálatosságuk? Már nem érdeklik ők, voltak századok, sőt évezredek, mikor szerette őket. Most már ő sem több, egy fáradt kiábrándult Istennél. Kitárul termének kristálykapuja. belépnek angyalai. Miközben a Mindenható félmosolyra húzza, ragyogó száját.

- Mily gorteszk, és mily tökéletes látvány!- gondolja, miközben leghűbb szolgáira néz.