A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére.
Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé.
Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak.
Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját.
Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha.
Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
Az idő, jó mérce, az óriási
filmiparban, és minden alkotás, vagy néha karakter esetében ki is
derül pár évtized, lefolyása alatt, hogy valami ciki lesz vagy
kúlti, hogy divatosan fejezzem ki magam. Persze egy kicsit, olyan
ez, mikor hajfestéket kever az ember, vagy nagyon dögös lesz a
vége, vagy nagyon borzalom. Nos, ez a sorozat, kőkemény kultuszt
épített ki magának, még annyira, hogy az új sztárokkal
teletűzdelt egész estés 2006-ban készült film, is csak halvány
másolata lett. Képtelen volt , visszahozni azt az életérzést,
amit a sorozat, aminek volt öt éve már az első pár epizódban,
beleolt az emberbe.
Valahogy, úgy sikerült, hogy a Miami
Vice, fogalom lett, és őrületesen újnak hatott az aktuális
években, az idő elteltével, és számtalan zsarupáros sorozatos
próbálkozás után, kiderült, hogy jócskán egyedire sikeredett.
Ezúttal, is kicsit fejtegetem, persze a saját véleményemet is
hangoztatva, hogy mitől is döglött, illetve döglik ma is a légy.
Hiszen a sorozat, sokadjára is újra nézhető, és élvezhető, ami
nálam elég nagy kincs.
A történet: Adott két leginkább
beépített rendőr, Sonny Crockett és Ricardo Tubbs, akik társak
lesznek, és az együtt töltött szolgálai idejüket meséli el a
sorozat. Ezt ennyire egyszerűen össze lehet foglalni, de a
részletekben van az ördög elrejtve. A sorozat, kezdeti hajtó
ereje a bosszú, mind a két főhősnél, később az erős
motivációkkal szinte végig képben van sorozat, egy – két
gyengébben sikerült sztorit leszámítva. Nem maradnak, elvarratlan
szálak, még akkor se, amikor több évados szünetről beszélünk
egy történetben. Nincs túlzottan, csak a két főhősre
fókuszálva, minden fő és mellékkarakternek, meg van a maga
mesélni valója. Végül is kikövetkeztethetjük, hogy az idő
előre haladtával, az egész osztály, főszereplővé válik, de
Castillo hadnagy a felettesük, mindenféleképp. Egyértelműen
karakter hű és centrikus a sorozat.
A karakterek:
Több, mint 12 meghallgatást,
tartottak, mire kiválasztották a szereplőket, és nem csak a főbb
karakterekre helyeztek hatalmas hangsúlyt, hanem a rosszfiúkra,
beugrókra is. Találkozhatunk: pl. Bruce Willissel, Liam Neesonal,
Helena Boham Carterrel, Melanie Griffithel, Ben Stillerrel, vagy
Phill Collinsal, csak hogy a leghíresebbeket említsem. Willis
kifejezetten nagyot alakít. Érdemes megnézni, a vele készült
epizódot, amire már az első pár részben belebotlik az ember.
James Sonny Crockett(Sony Burnett):
Alakító színésze Don Johnson: Sonny olyan mint Miami, napsütötte,
könnyed. Zsarunak kőkemény. Kicsit, megtört és gyűrött, de
tapasztalt, és önfejűsége ellenére, nos az egyik legjobb. A
magánélete romokban, és nem csak rá, de végig az egész
sorozatra jellemző, hogy karaktereink párkapcsolatai, csak ritkán
derűsek, mindig tönkre teszi az erőszak, vagy annak
következményei. Háttértörténete szerint, egykori focisztár,
aki megjárta Vietnamot, ezek után lett rendőr. Senkit ne lepjen
meg, hogy Vietnam, és Kuba témája fel-fel tűnik a sorozatban,
hiszen a 80-as években járunk.
Ricardo Tubbs (Cooper): Alakítója
Philiph Michael Thomas. Rico, a bátyja miatt kerül Miamiben,
egyébként, már az első két epizódban kiderül, hogy, csak
közrendőr, és bátyja személyiségét , használja fel, a
bosszúhoz. A bosszú, ami összehozza Crockettal, mert ugyanaz az
ember okozta Sonny társának halálát is. Stílusban, teljesen
különbözőek. Teljesen mást képviselnek, más zenét szeretnek,
máshogy öltözködnek. Az alkotók kifejezetten aprólékosra
vették, a sorozat minden karakterét, utólag nézve centiről
centire.
Sonny Crockett, és Ricardo Tubbs
Martin Castillo hadnagy: Alakítója
Edward James Almas: Castillo csendes típusa, hogy is mondjam, egy
titkos kung fu harcos rejt. Óriási kedvencem, olyan, mint egy
fantom, és Charles Bronson keveréke. Japán és maffia rokoni
kapcsolatokkal. Nem ő a nyomozók főnöke kedvence, Lou Rodrigezt
váltja a csapat élén, Nyilvánvalóan eladhatóbb karaktert láttak
Castillo személyében.
Martin Castillo hadnagy
Gina Navarro Calabrese (Saundra
Santiago) és Turdy Joplin(Olivia Brown) A két csinos nyomozónő
állandó tagja a csapatnak. Gina egy ideig együtt van Sonnyval, a
válása alatt és körülbelül az első évad nagy részében,
később a szerelem, érthető okokból, az erőszak jelzem itt is
ok, elhalványul.
Gina Navarro Calabrese, és Trudy Joplin
Stanley Switek (Michael Talbot és
Larry Zito( Jhon Diehl): A sorozat gügye bogaras párosa. Mintha az
lenne a dolguk, hogy sok esetben komikus színt hozzanak az
epizódokba. Viszont később az egyik legszomorúbb tónust ők ütik
meg.
Stanly Switek és Larry Zito
Nem fukarkodtak a stábosok azzal sem,
hogy állandó mellékszereplőket alkalmaztak, akiket nem cseréltek le,
sőt nem változott a viselkedésük, jellemük soha zavaróan, ami nálam
csillagos ötös. Szépen kidolgozták történetüket, ügyelve a
tévedések elkerülésével.
Agresszió, kokain,
fegyverkereskedelem, maffia, korrupció. Folyamatos szereplője a
Miami Vicenak, aprólékosan, okosan adagolva,beleépítve
szereplőink mindennapjaiba, hirtelen sorsfordulatokat generálva,
számtalan oldalukat előtérbe helyezve, reálisan kezelve. Hőseink
nem szuperhősök, sebezhetőek, lelkileg testileg egyaránt. Italba,
szerencsejátékba menekülnek, és nagyon tudnának szeretni, csak
hát a "zsaruélet".
Mivel nem szeretek mai szóhasználattal spoilerezni, a szereplők sorsáról, nem írok, aki kíváncsi nézzen
bele, vagy nézze végig, már az érzés megéri.
Főbb szerepet kap a város szinte
minden porcikáját bejárjuk, házról-házra. Az autók, a
fegyverek. A divat Armani, Versace, Hugo Boss ruhákat jelent, amiket
sokszor kifejezetten a karakterekre terveztek. A klipszerű
jelenetek, a zenei aláfestés alattuk többek között: Genesis,
Painter Sisters, Tina Turner, Billy Idol. A Jan Hammer -féle
főcímdal első osztályú, kettő Grammyt is kapott.
Két főszereplő autó volt, Ferrari
Daytona, Testarrosa, a második autó a harmadik évadtól, vált
állandó szereplővé.
Ahogyan a Saint Vitus Dance, egy 42'
Endeavor vitorlás, amiben Crockett lakik a sorozat nagy részében.
Illetve több összesen 5 motorcsónakot használtak. Ebből egyet
Don Johnson meg is kapott ajándékba, a forgatások befejezése
után. A leghallgatagabb, és a legmulatságosabb jeleneteket, Elvis
az aligátor hozta, aki Sonny állandó hálótársa, és
vendégriasztója, és házőrzője volt a Saint Vitusnak.
Párosunk a Ferrari Daytonában:
Majd később a Testarrosában:
Összegezve, néha nem árt alaposnak
lenni, és rászánni az anyagiakat, ha egy történetben van
fantázia, mert ennyire egyedivé, és utánozhatatlanná válhat. A
cselekmény, a karakterformálása, olyan szinten megemeli a
szereplők, sőt még a helyszínek közötti kémiát is, hogy ezt
még a Colin Farell, és Jamie Fox főszereplésével elkészült
mozifilm sem tudta felidézni. Valahogy nem is vártam tőle, azt,
hogy öt év történéseit, drámáit szerelmeit visszaadják egy
fél este alatt. Sorozat utóélete virágzik utalásokban,
gondoljunk Bad boys filmekre, videojátékokra, sőt a ruhaiparra.
Tanulság a jelenkornak, a 80-as évek korosztálya nem volt ciki,
tudtak nagyot maradandót alkotni, ami se nem giccses, se nem
nevetséges nem lett az idő elteltével. Egy élmény volt újra
végig nézni a sorozatot, és habár a szereplők nem lettek
mozisztárok, de fogalmak azok biztosan, és még valami, ha valaki
az igaz Sonnyra, és Ricora kíváncsi, ne a filmet nézze, mert csak
halvány másai a karakterek egykori énjüknek. Jó trópusi
hangulatot kívánok mindenkinek, remélem kedvet csináltam hozzá.
Yodát, minden falubeli ismeri,
látásból biztosan. Engem, és páromat, ritka, hogy ne kísérjen
el a boltba, vagy akárhová, a településen. Állandó útitárs.
Sosem bánt senkit, viszont kedves és érdeklődő.
Nem volt kérdés, hogy megtartjuk -e,
mikor kicsi volt. Párom azonnal beleszeretett, hosszú fekete fürtös
szőrébe, és pici gomb szemeibe. Pulcsinak neveztem el. Ahogy
cseperedett, a szőre félig kisimult, és olyan égnek álló fülei
lettek, mint az anyukájának, aki kiváló patkányozó foxi volt,
amíg, meg nem mérgezték, tömegesen több más cicával és
kutyával együtt. Viszont a kutyusunk, az apuka genetikai
állományából és örökölt, aki nem állt szépség hírében,
inkább rémhírében. Jó pásztor őrző kutya hírében annál
inkább, és mit ad ég., a mi apró kutyánk, ügyesen őrzi, az
aprólékot évek óta, kiválóan jelez, és ha gond van, máshogy
ugat, mert bizony a gazda is megszokja hogy mire kapja fel a fejét.
Ha idegenként a porta környékére tévedsz, és itthon van, nem
jössz be a kapun, csak az utcán szelíd, és várja kíséri
gazdáját. Persze a szomszédságba kirakott ételt szívesen
fogyasztja, és nem bántja az ott lévő cicákat sem, ha látja,
hogy a ház köré tartoznak. Szeretve van. Foglalkozunk vele még az
egészen kisgyerekekkel is jól kijön, él mint egy egészséges
vidéki kutya, ha melege van, maga megy le úszni a patakra, és
szívesen szaladgál, hempereg a nyakig érő fűben. A ragadással
szaporodó növények szívesen tapadnak bele, amúgy is kócos
szőrébe. Remélem így már megértitek, hogy bizony nekünk az
életünk része, ez kicsit Yodára emlékeztető kutyus, és minden
finnyáskodó édesanyát megnyugtatok, semmilyen bőrbetegsége
nincs, makkegészséges. Nem szép, de azon felül, egy nagyon okos,
hasznos, igazi kutya. Kérdem én, te édesanya , aki hangosan
fintorogsz, büszke vagy arra, hogy ilyen példát mutatsz a
kisgyerekednek - „Fúj milyen ronda kutya, ne nyúlj hozzá!”?
Bele gondolsz abba, mit érsz el ezzel? Ha valami már nem szép, az
nem lehet jó? Ki kell, ábrándítsalak, a világ tele van, ronda
állatokkal, emberekkel. Senkihez ne szóljon majd a gyerek, mert nem
elég szép? És te fiatal lányka, aki lenézően játszod az agyad,
mások előtt, egy kisállatott gúnyolva, remélem majd nem a saját
károdon fogod megtanulni, hogy „szép tányérból jól lakni, nem
lehet”.
Yoda egy igazi csoda, és a példája
is mutatja, amit ez a társadalom nagyon kezd elfelejteni. Az igazi
tartalmat, nem kívül kéne keresni. Egy sérült, esetleg beteg,
vagy csak szimplán csúnya embertársunk is lehet csodálatos,
tiszta lelkű ember, és nagyon jó barát. Jó lenne, ha kezdenénk
megállni, az értelmi sülyedésben kedves emberek, mert senki sem
tökéletes. Nem mindenki vagyonos, vagy szép, de ha nem vesszük a
fáradságot, hogy ne fintorogjunk azon, ha valaki vagy valami kicsit
másmilyen, és nem elég tökéletes, akkor ne csodálkozzunk, ha
egy szép, de értéktelen kapcsolatokkal teli világunkban ébredünk fel, egy napon.
Utóíratként: Yodánk, nem foglalkozik, a rosszindulatú emberekkel, és boldogan telepocival, hatalmas simogatás adagokkal élte át, a mai napot is.
