Töprengés a mai szerelmekről

 

Elnézem a mai világot, a mai közembereket. Azon gondolkozom, nagyanyáink miért tudtak egy életen át, egy férfit szeretni, hacsak a sors nem szólt közbe, akkor is maximum kettőt, mert az elsőt elvitte a háború. Mikor még kislány voltam, meg kérdeztem nagymamámat, hogy miután nagyapám meghalt, szerette-e a második férfjét? Hiszen azzal is haláláig együtt élt. A válasz érdekes, „nem” volt, de a gyerekeknek anya és apa kellett. A férfinak öt félárva gyereke volt, nagyanyámnak meg apám. Évtizedekről volt szó, és úgy élt a férfi mellett, hogy nem érzett szerelmet, és mégsem váltak el. Mégis kitartott mellette, pedig nagyanyám sem volt öregebb harminc évesnél, és nyilván mogyoró színű hajjal és kék szemmel, akadhatott volna neki más, ennek ellenére megöregedett becsülettel a férfi mellett, és fel is nevelte az öt gyereket, még akkor is, ha nem jöttek be a reményei, és apámat nem fogadták szeretettel az új családban. Aztán ahelyett, hogy „élt” volna hatvanévesen a lazulás lehetőségével, inkább hazajött az apját ápolni, és engem pesztonkálni, hogy segítsen anyámnak. Az akkori asszonyok, hogyan bírtak el egy egész házasságot egy életen át, pedig akkor sem voltak álomhercegek a férfiak? Volt, aki verte az asszonyt, volt, aki félre járt, de olyan is akadt, aki a kocsmát látogatta, meg a boros pincét, de olyan asszony is volt szép számmal, akit kiszemelt egy vagyonosabb férfi, aztán hiába volt kivénhedt, és megrusnyult  a vőlegény, az egzisztenciáért hozzá kellett menni, és hagyni, hogy az történjen, amihez éppen gyomra se volt a nőnek, ennek ellenére csak mellette maradt, az ásó, kapa, nagyharangig. Miért volt mindez? Mi változott, egy emberöltő alatt?

 A világ. Nos az emberi társadalom a médiának köszönhetően teljesen nyitott lett. Elárasztanak minket az információk, szűretlenül vagy cenzúrázva, attól függ melyik területet nézzük. Kényelmes is, az ember éli a rabszolga életét, mert tudja, már vagy minimum hetven éve szuggerálják belé, hogy az a normális, ha csak annyit keres vagy éppen tanul, hogy épp, hogy éljen. Aztán a röpke nyolc órájában, vagy annál kevesebben, ami naponta marad, vagy a heti egy szabadnapjában, igyekszik élni, vagy épp kitombolni magát, de tény, hogy odahaza, bekapcsoljuk a televíziót vagy a monitor elé ülünk. Tisztelet a kivételnek, aki nem így teszi, és olvas, vagy az önfejlesztésre fordítja az időt. És az információ az zúdul, sokszor még a karikát is elfelejtik kirakni. Nemrégiben, szombat délelőtt, olyan erotikus jelenettel teli sorozat epizódot adott le az egyik népszerű csatorna, hogy még az én kezembe is megcsörrent a tányér mosogatás közben. Szóval árad, ezeken a csatornákon minden, csak válogassunk. A húsz percenként arcunk elé tolakodó reklámblokkokat, inkább nem említeném. Vedd meg ezt meg azt, hitelre akár, mert akkor ilyen menő leszel, meg ennyire boldog! Nem mindegy, hogy egy Harry Potteres hátizsákkal, vagy egy a kék hátizsákkal kezdi a gyereked a tanévet, mert az egyik sokkal jobb, mint másik. Nem mindegy milyen színű a toll stb. Na de beszéljünk a lényegről, a médiából ömlenek a celebek és a sztárok, sőt a világsztárok is. Annyira összeszűkült a világunk az internet hatására. Ami még harminc éve, olyan távolinak tűnt, azt hisszük ott van a nappaliban, és igen, csak hisszük. A földön, még minden földrész ugyanolyan messzire van egymástól. Ha nem tolná ezeket az embereket a „nagy hálózat” a szemünk elé, nos, annak meg lennének a következményei. És itt nem arról van szó, hogy ne élvezzük, a művészeti alkotásaikat, hiszen az a munkájuk, csak eljutottunk arra a szintre, hogy az emberek, ezekhez a képekhez mérik magukat, és másokat, és szaladgálnak a kondizni, nyomorgatják magukat, mert ők nem elég szépek. Mesélek egy példát, a kétezres évek idején robbant be, Dwayne Johnson, és volt egy középiskolás osztálytársam, aki azt hitte, ha olyanra vágatja a haját, olyan ruhát hord és eljátssza, hogy ő is olyan kemény legény, mint a szikla, de attól még én például, aki nem néztem akkor pankrációt, és nem jártam moziba, kifejezetten félelmet keltőnek találtam, és sok másik ember is úgy kezelte akkor. Konkrétan bukdácsolt a suliban. 

Főleg az utóbbi harminc évben, már neten felnőtt fiatal generáció, tisztelet a kivételnek nem enyhén önképzavaros, és azonosulni akar egy celebbel, vagy sztárral, ahelyett, hogy a saját útját keresné, és itt a jéghegy csúcsa. Azonosulunk, olyan emberekkel, akik szintén csak emberek, de egzisztenciálisan olyan magas szinten állnak, hogy bármelyikük, havonta házasodhatna vagy válhatna el, minden tekintetben, gondoljunk a rajongó hadakra, akiket drótkefével se tudnak levakarni magukról. Már a nyolcvanas években is volt, olyan világhíresség, aki csettintett, egy koncert előtt, és öt-hat alkalmi partner várta éjjelre a hálószobában. Legalább a hetven százalékukra jellemző, hogy amikor a szerelmi hormonok elmúlnak, mert mindig elmúlnak, akkor szépen beadja a válópert, amivel tele van a sajtó, és már megy is „húspiacra friss áruért”. A világ szeme előtt teszi, és egy idő után azt hiszi az átlagember, hogy ez a természetes, mert „ő” is megtette, és hát az én kapcsolatom se az igazi már, és hát az a másik szebben néz rám, meg sokkal kedvesebben mosolyog, mint a férjem x év után. Én is megtehetem, hogy mindent hátrahagyok, mert jogom van a boldogsághoz, hiszen a Jennifer Lopez is ezt tette. Pedig a boldogság nem tökéletes, a lila köd is illúzió, elmúlik. Mindenkinél, igen a Lopeznél is, de mondhatnék más példát, több tízet. 

Természetesen, senkinek nem mondom, hogy ha tényleg boldogtalan, és tényleg menthetetlen egy kapcsolat, ne váljon el. Vagy ha jön egy igazi nagy szerelem, ne válassza azt, de gondoljon arra, hogy minden rózsaszín fentet követ, egy zöld lent, és nincs olyan, hogy a másik mellett minden tökéletes lesz, és mindig ott lesznek a hormonok. Csak mérlegeljünk, mind nők, és mind férfiak, és csak akkor, döntsünk romba, egy felépített világot, törjünk össze egy másik embert, ha tényleg nem is örökké boldogok, de meghittek lehetünk az újabb mellett. Keressük a legkevésbé fájdalmas megoldást, ha már új útra indulunk, hiszen egykor szerelmesek voltunk.

"Úgy legyen!"

 

Írói kihívás 1.: A zöld testvériség

 

Szereplők:

Diego, és Huan De Barca, ikrek mint két tojás.

Juliette a spanyol királyné

Alejandro, és Isabella Vega ífjú házasok

Louis N. a jelenlegi spanyol király.

Őrök, és táncoló párok.

I.Felvonás

Történik:1808-ban Madridban, Huan de Barca szalonjában, Luca napján

Huan de Barca: Megfeszült háttal áll, csinos fekete zubbonyában, nyakában egy láncon függő keresztel a szín kellős közepén.

Őrült vagy Vega, ez is csak neked jut eszedbe.

Alejandro Vega: Elegánsan belép az ablakon, pengéjét Huan de Barca mellkasa felé tartva.

Angard

Huan de Barca:Rácsap a penge élére, megragadja Vega kezét, és nevetve borulnak össze ölelésben.

Alejandro Vega: Te sem változtál.

Huan De Barca: Nem.

Alejandro Vega: Rég volt.

Huan De Barca: Ezer éve is tán. Hellyel kínálja Vegát, borozgatnak.

Aljendro Vega: Diego?

Huan De Barca: Érkezik.Na de, te sem egyedül jöttél. Vega mosolyog Madrid egykoron legszebb hajadonát, nehéz titkolni.

Alejandro Vega: És a fiam Diego.

Huan de Barca: Diego? A szűzanyára! Megőrültél! Ravasz, mint a róka?

Alejandró Vega: Az.

Huan de Barca: Jobb lett volna, ha nem hozod őket. Vega jelentőség teljes pillantást vett rá.

Alejandro Vega: Isabella jönni akart.

A szoba ajtaja kinyillik, és belép rajta Huan de Barca, tökéletes mása. Cifra ingben kezében spanyol gitárral.

Diego de Barca: Mégis csak ide fújt California forró szele, Vega!

Alejandro Vega: Ide ám!

Összeborulnak

Alejandro Vega: Finom illat!

Diego De Barca: Nem lehet mindenki, hú férj. Megtehetem. Ölébe veszi a gitárt és finoman pengetni kezdi,miközben fívérével összenéznek.

Alejandro Vega: Itt vagyok, a leveletek nem tűrt halasztást. Miről van szó?

Digego De Barca: Nem tudsz olvasni?

Alejandro Vega: Virágnyelven? Rágyújt egy gyertyából egy szivarra. Nem.

Diego De Barca: Pedig a tudósunk, napokig csűrte csavarta a sok iniciálét...mondja Diego De Barca, félig dalolászva, gitárpengetésre.

Huan De Barca: Nem volt más választásom. Nem ülheti egy pávatollas bolond, sem az oroszlánt sem, sem a sast.

Alejandro Vega: Ó hát a pávatollas bolondról van szó?

Huan de Barca: El kell tüntetni, a fehér tollaival együtt! Ököllel az egyik asztal lapjára csap.

Diego De Barca: Ugyan!Nem különb mint én.

Alejandro Vega: Mégis a „kis káplár” van a háta mögött.

Diego de Barca: Nem is, kard ki kard, a terv.

Alejandro Vega: Nem?

A szalonon kívülről, gyermek kacaja és futkosása hallatszik be, edény csörömpöléssel..

Huan de Barca: Azt hiszem, ildomos lenne csatlakoznunk hölgyeinkhez.

Mindhárman kivonulnak a szalonból.

II.Felvonás

1807 Karácsonyának másnapján a király palota báltermében Madridban. A csillogó bálteremben a beszélgető emberek küröl párok táncolnak, a színpad két végén őrök. Louis N. királyi egyenruhában köztük táncol. Juliett a királyné, a trónszékről figyeli a táncot. Majd a jobb oldali lávő Barcaék alszatalához sétál.Az asztalnál A vega házaspár A Barca ikrek, és foglalnak helyet. Amikor a királyné megérkezik, a nők pukedliznek, a férfiak pedig meghajolnak.

Juliette: Isabella !

Isabella Vega: Felség

Juliette: Hát újra itt,

Isabbella: Kérem hagy muatassam be...

Juliette: A legendás Barca fivéreket. A hírük megelőzi őket.Remélem, jól fogják érezni magukat.

Elivszi Isabella Vegat, és félre hívja, a közönség látóterébe.

Julette: Meséljen Isabelle! Boldog? Milyen California? Nem akar visszatérni hozzám?

Isabella Vega, Feszülten a királyra néz, az szélesen rámosolyog...emez idegesen lehajtja fejét.

Isabella Vega: California csodálatos, szenvedélyes, és szeretem Alejandrot.

Juliette: Mily szerencsés vagy. A szerelem akár csak egy röpke rigó, megfoghatatlan, és

oly kevés embernek szelidül a kezei közé. Reménykedtem, hogy magányom órái, gyorsabban telnek, ha visszatérsz hozzám, de nem bocsájtanám mega magam vétkét, ha feláldoznád értem szerelmedet, Alejandro Vegát...

Isabella Vega: A király nem engedné az emberei közé. Okkal felség. Alejandro egy igazi spanyol, a szíve minden dobbanásával.

Juliette: És egy spanyolnak, sosem lesz, egy gall király, De bűnös vagyok kedves, mert a szívem úgy írígyel ezért a lángoló vágyért, ami Vegáért hajt, s mérgezi a lelkem, mert úgy vágyok arra, hogy ne csak kötelesség legyen az asszonyi sors, s lásd magányomat se oszthatom meg csupán vajmi időre veled.

Isabella Vega: Elkeserít végtelen magányod felség.Talán ajánlhatnék magam helyett valakit, aki enyhíthetné keserű magányod. Tekintetét összehúzva, ránéz a feléjük közeledő királyra, majd a terem sarkában kacarászó társaságban Diego De Barcaval összenéznek, és egymásra bólintanak, mire a férfi elindul feléjük. Egyszerre ér oda a két férfi, de Diego de Barca enxhén fejet hajtva, a királyt előnybe engedve hátra lép.

Louis N: Íme, a két legszebb csillag a bál koronájának egén. Isabella pukedlizik. Azt hittem sosem fogja szemem újra látni Isabella Muertest.

Juliette: Már régen nem Muertes, henem Senora Vega.

Louis N: Ó minő szomorú meglepetés ez a férfiaknak. Nos és mondja, talán ön Senor, az a szerencsés Vega?

Diego de barca: Nem felség, az én nevem Diego De Barca.

Louis N: .Végül is nem számít.

Isabella Vega: Diego egy költő, a királynének ajánlottam jómagam, spanyol költészetet tanulni.

Julette és Diego de Barca is meglepődnek. Diego a helyezetet mentve, meghajol, a Julette előtt.

Diego de Barca: Felség! Kezet csókol a királynénak.

Louis N:Ha felséged méltóztatik kezeskedni. Juliette mosolygó, és engedékeny gesztust tesz, Diego de Barca felé.

Louis N: Senora, jól mondom? Vega, adja kezét a királynak eme tánc erejéig! Isabella viszolyogva, adja a kezét a királynak. A táncolok közé vonulnak, a színpad elejére, a közönséghez legközelebb. Közelebb húzza magához a nőt, mint a töbi táncosok.

Louis N: Tehát férjhez ment? Hallottam, Madridban mindenki hallotta. És mit vár mit tegyek?

Hiba volt, egészen új spanyol országig menekülnie. Belemarkol a nő derekába

Ma hajnalban, a szobámban!

Isabella: Felség.....

Louis N: Én vagyok Spanyolország, az enyém minden fű, minden folyó, és minden asszony, akit a szemem megkíván.

Alejandro Vega: Senora kérhetném a kezét?

A király és Isabella megállnak.

Louis N: Nem ajánlatos lekérni a király hölgyét.

Alejandro Vega: A királynál nagyobb úr a keresztény Isten, és az ő áldásával, Senora Vega, az én feleségem. Így a keze az enyém.

Alejandro Vega, határozott hangon és magát kihúzva felel a királynak. A táncosok egy pillanatra megállnak, a férfiak kardjaik makolatára teszik kezüket, ahogyan Vega is. A szinpad szélén áró őrök, a királyra figyelnek. Juliette megjelenik a férje mellett, és diszkréten a fülébe súg valamit, miközben Isabellára mosolyog. A király megdermett arccal körülnéz, majd bólintva kihúzva magát, ránéz Alejandrora.

Louis N:. A hölgy az öné.– Felséged. Táncba vezeti a királynőt, majd néhány fordulat után, elköszön a feleségétől, aki pukedlizik elköszönésképpen. Távozik a bálterem díszes ajtaján, de látványosan követi őket a táncolók közül, két táncosnő. Julette lenéző mozdulattal a király felé bámul, aztán felkéri Diego De Barca. A szín elsötétül.

III. Felvonás

Helyszín a Mortefontaine kertje, Diego de Barca és Juliette kettesben vannak. Diego dalt énekel a királynénak egyszerű gitár kísérettel. A dallam latinos. A királynő elmélázva, és el-el mosolyodva hallgatja.1808 Március idusa

Diego de Barca:

Szerelmem, égi tözem

te vagy minden lélegzetem.

Miattad dobog még a szívem.

Szerelmem.

Szerelmem, égi tüzem.

Szerelmem, tárd ki szíved.

Enyhítsd perzselő tüzem!

Szerelmem, égi tözem

te vagy minden lélegzetem.

Miattad dobog még a szívem.

Szerelmem.

Szerelmem, égi tüzem.

Szerelmem, tárd ki szíved.

Enyhítsd perzselő tüzem!

Juliette: A kezét nyújtja a dalt befejező férfinak. Kéz a kézben beszélgetnek tovább.

Kedvesem, ha tíz évvel ezelőtt adta volna nekem e szép szerenádot.

Diego de Barca: Akkor bizony nem jöttek volna ajkamra a szavak az ön szépségétől.

Juliette: Csak egy magánytól összetört asszony vagyok.

Diego de Barca: Ezeknek a gyönyörű kék égboltoknak nincs párja királynőm.

Juliette: Diego, ön miatt ragyognak ennyire.

Diego de Barca:Csordultig vagyok vággyal, mióta megláttam önt.

Juliette: Elpirul. Nem élnék újra, ha ön nem lenne itt.

Diego de Barca: Ön a királynőm, kérhet tőlem bármit.

Juliette: Zaklatottan felugrik Diego mellől. Vétek lenne, oly vétek! De talán csak a szemedben kedvesem, és csak a lelkiismeretemben tán ... S vajon bűn -e orvul legyílkoltatni a hűtlen férjet. Ki iránt sosem égett oly vágy bennem, mint érted ég.

Diego De Barca: Bűn -e egy spanyol nemesnek orrvul megöletni, hazája trónjának birtolóját?

Ó nemes asszony nem bűn, hőssé válik bárki, ki közülünk megteszi.

Juliette: Csak egy gyenge asszony vagyok, akinek mélyén oly tűz lobog érted, de Barca, minek még tudtáról nem is tudtam. Diego de Barca, a zaklatott asszonyhoz megy szenvedélyesen magához húzza és megcsókólja.

Diego De Barca: Nem létezik, hogy az isten szemében vétek lenne, ily csodálatos szerelem.

Julette: Hát képes lenne megtenni? Barca még szenvedélyesebben csókolja nőt.

Juliette: Maholnap érkezik.

Diego de Barca: Idejön?

Juliette: Én hívattam, mint felesége? Sűrgős táviratban, hogy ölem rá vágyik.

Diego De Barca, megsápad, majd megrőkönyödik, majd a nő térdeihez rogyik.

Diego De Barca: Összetöri a szívem! Nem tudom elviselni, hogy az átkozott páva magához érjen!

Juliette: Nincs más választásom. Zokogni kezd, zavartan legyezőjével takargatja az arcát. Hálnom kell vele, minél hamarabb.

Diego de Barca: Miről beszél felséges hölgyem?

Julette: Rá fog jönni, hogy a gyernek nem az övé.

Diego de Barca: Gyermek? Maga elé nézve szinte motyogja, Gyermek! Kiabálja, majd az ölébe kapja a nőt. Gyemekem lesz! Közben a asszony elkomorodik.

Julette: A király gyermeke, ha időben érkezik. Ha csak pár héttel hamarabb születik, így nem fog gyanakodni.

Diego de Barca: És ha megölöm most?

Julette: Akkor jön az az átkozott törpe, porrá zúz itt mindent. Téged pedig Guillotine alá fektet.

Menj szerelmem, kérlek menj és soha ne fordulj vissza!

Diego de Barca: De a gyermekem!

Julette: A királyé, és a királyé is kell hogy legyen, és most menj!

Diego De Barca feldúltan távozik a kert kapun, Julette sírva beleroskad a hintába, a színpad elsötétül.

IV.Felvonás

Helyszín a Madridi palota, a királyné szobája 1809 március.

Julette a karjában beöltöztett gyernekkel, kinek még az arcát sem lehet látni. A szoba ajtaján belép a két Barca fívér teljesen egyformán, fekete ruhában, fekete kalapban. Odakintről sebes léptek zaja hallatszik.

Juliette: Diego! A két férfi egyszerre lép a gyermekhez, és Julettehez. Juliett arcán látszik hogy nem tudja megkülönböztetni a két férfit.

Diego de Barca: Láthatnánk a gyermeket? Julette megmutatja nekik, a két férfi, megnézi a gyermeket, és egymásra mosolyognak.

Juliette: A király úgy tudja, hogy torzan született. Nem várhattuk tovább.

Alejandro Vega: Indulnunk kell ! Az ajtón kívülről, hallatszik a feszült hangja, más egyébb kiáltások és fegyvercsörgés zajával együtt, ami egyre közelebbről hallatszik. Az ikerpár kardot ránt. Az ajtó beszakad, Vegaval, és 5-6 katonával együtt. Juliette felsikolt, Vega ruhája véres. A két iker párbajba keveredik az őrökkel. Mindegyiket legyőzik, de az egyik iker, akinek nincs a gyermek a kezében, összecsuklik.

Diego De Barca: Ne!

Huan De Barca: Hallgass! Kezét a sebére szorítja, miközben a szintén zaklatott, Vegával összenéznek.

Julette: Diego! Oda akar rohani.

Huan De Barca: Maradjon ott felség! Menjetek!

Diego De Barca: Nem, hagylak itt!

Huan De Barca: Ha maradsz akkor is itt maradok! Vidd a gyereket. Újabb örök közeledése hallatszik.

Aljendro Vega: Mennünk kell! Ragadja meg, az épp fívér vállát, Az ablakon, az oszlopokon kúszva lejutunk! Megrázza, a térdelő embert, felrántja földről, és egyenesen az arcába, mondja: A gyerek az első, ki kell vinni innen! Az ablakon át távoznak a gyerekkel.

Huan de Barca: Kivesz a nyakából valamit és maga alá rejti, Julette alig fél méterre töle remegve sír. Juliette! Ugye Juliettenek hívják felséged?

Julette: Igen.

Huan de Barca: Akit itt elfognak, az Diego de Barca, de kereszt tulajdonosa veszti fejét holnap.

Az őrök berontanak. Nyomukban Louis N.-el

Louis N: Fogjátok el! Az őrök felemlik Huan De Barcat a földről, hogy király a szemébe nézhessen.

Louis N: Hol van a gyerek?

Huan de Barca: Halott – hisztérikusan felnevet.

Louis N: Vigyétek, bánjatok vele finoman,a szemébe akarok nézni, amikor lehull a feje! A síró Juliettehez megy, és átkarolja.

Louis N: Ne sírjon felséged, jobb annak a gyereknek így, milyen jövő várta volna ily torzként.

Julette:Könyörgöm felség, most hagyjom magamra.!

Louis N: Biztos ebben Juliette? A királynő, csak bólogat, és türelmetlenül várja, hogy király elhagyja a szobát. Amikor az távozik, azonnal neki kezdi a földet átkutatni. Felkapja a láncon lógó keresztet, és a szívéhez öleli. Mosolyogva könnyezni kezd, tekintetét az égnek emeli.

Juliette:„Diego”

Szereplők:

Diego, és Huan De Barca, ikrek mint két tojás.

Juliette a spanyol királyné

Alejandro, és Isabella Vega ífjú házasok

Louis N. a jelenlegi spanyol király.

Őrök, és táncoló párok.

I. Felvonás

Történik:1808-ban Madridban, Huan de Barca szalonjában, Luca napján

Huan de Barca: Megfeszült háttal áll, csinos fekete zubbonyában, nyakában egy láncon függő keresztel a szín kellős közepén.

Őrült vagy Vega, ez is csak neked jut eszedbe.

Alejandro Vega: Elegánsan belép az ablakon, pengéjét Huan de Barca mellkasa felé tartva.

Angard

Huan de Barca:Rácsap a penge élére, megragadja Vega kezét, és nevetve borulnak össze ölelésben.

Alejandro Vega: Te sem változtál.

Huan De Barca: Nem.

Alejandro Vega: Rég volt.

Huan De Barca: Ezer éve is tán. Hellyel kínálja Vegát, borozgatnak.

Aljendro Vega: Diego?

Huan De Barca: Érkezik.Na de, te sem egyedül jöttél. Vega mosolyog Madrid egykoron legszebb hajadonát, nehéz titkolni.

Alejandro Vega: És a fiam Diego.

Huan de Barca: Diego? A szűzanyára! Megőrültél! Ravasz, mint a róka?

Alejandró Vega: Az.

Huan de Barca: Jobb lett volna, ha nem hozod őket. Vega jelentőség teljes pillantást vett rá.

Alejandro Vega: Isabella jönni akart.

A szoba ajtaja kinyillik, és belép rajta Huan de Barca, tökéletes mása. Cifra ingben kezében spanyol gitárral.

Diego de Barca: Mégis csak ide fújt California forró szele, Vega!

Alejandro Vega: Ide ám!

Összeborulnak

Alejandro Vega: Finom illat!

Diego De Barca: Nem lehet mindenki, hú férj. Megtehetem. Ölébe veszi a gitárt és finoman pengetni kezdi,miközben fívérével összenéznek.

Alejandro Vega: Itt vagyok, a leveletek nem tűrt halasztást. Miről van szó?

Digego De Barca: Nem tudsz olvasni?

Alejandro Vega: Virágnyelven? Rágyújt egy gyertyából egy szivarra. Nem.

Diego De Barca: Pedig a tudósunk, napokig csűrte csavarta a sok iniciálét...mondja Diego De Barca, félig dalolászva, gitárpengetésre.

Huan De Barca: Nem volt más választásom. Nem ülheti egy pávatollas bolond, sem az oroszlánt sem, sem a sast.

Alejandro Vega: Ó hát a pávatollas bolondról van szó?

Huan de Barca: El kell tüntetni, a fehér tollaival együtt! Ököllel az egyik asztal lapjára csap.

Diego De Barca: Ugyan!Nem különb mint én.

Alejandro Vega: Mégis a „kis káplár” van a háta mögött.

Diego de Barca: Nem is, kard ki kard, a terv.

Alejandro Vega: Nem?

A szalonon kívülről, gyermek kacaja és futkosása hallatszik be, edény csörömpöléssel..

Huan de Barca: Azt hiszem, ildomos lenne csatlakoznunk hölgyeinkhez.

Mindhárman kivonulnak a szalonból.

II:Felvonás

1807 Karácsonyának másnapján a király palota báltermében Madridban. A csillogó bálteremben a beszélgető emberek küröl párok táncolnak, a színpad két végén őrök. Louis N. királyi egyenruhában köztük táncol. Juliett a királyné, a trónszékről figyeli a táncot. Majd a jobb oldali lávő Barcaék alszatalához sétál.Az asztalnál A vega házaspár A Barca ikrek, és foglalnak helyet. Amikor a királyné megérkezik, a nők pukedliznek, a férfiak pedig meghajolnak.

Juliette: Isabella !

Isabella Vega: Felség

Juliette: Hát újra itt,

Isabbella: Kérem hagy muatassam be...

Juliette: A legendás Barca fivéreket. A hírük megelőzi őket.Remélem, jól fogják érezni magukat.

Elivszi Isabella Vegat, és félre hívja, a közönség látóterébe.

Julette: Meséljen Isabelle! Boldog? Milyen California? Nem akar visszatérni hozzám?

Isabella Vega, Feszülten a királyra néz, az szélesen rámosolyog...emez idegesen lehajtja fejét.

Isabella Vega: California csodálatos, szenvedélyes, és szeretem Alejandrot.

Juliette: Mily szerencsés vagy. A szerelem akár csak egy röpke rigó, megfoghatatlan, és

oly kevés embernek szelidül a kezei közé. Reménykedtem, hogy magányom órái, gyorsabban telnek, ha visszatérsz hozzám, de nem bocsájtanám mega magam vétkét, ha feláldoznád értem szerelmedet, Alejandro Vegát...

Isabella Vega: A király nem engedné az emberei közé. Okkal felség. Alejandro egy igazi spanyol, a szíve minden dobbanásával.

Juliette: És egy spanyolnak, sosem lesz, egy gall király, De bűnös vagyok kedves, mert a szívem úgy írígyel ezért a lángoló vágyért, ami Vegáért hajt, s mérgezi a lelkem, mert úgy vágyok arra, hogy ne csak kötelesség legyen az asszonyi sors, s lásd magányomat se oszthatom meg csupán vajmi időre veled.

Isabella Vega: Elkeserít végtelen magányod felség.Talán ajánlhatnék magam helyett valakit, aki enyhíthetné keserű magányod. Tekintetét összehúzva, ránéz a feléjük közeledő királyra, majd a terem sarkában kacarászó társaságban Diego De Barcaval összenéznek, és egymásra bólintanak, mire a férfi elindul feléjük. Egyszerre ér oda a két férfi, de Diego de Barca enxhén fejet hajtva, a királyt előnybe engedve hátra lép.

Louis N: Íme, a két legszebb csillag a bál koronájának egén. Isabella pukedlizik. Azt hittem sosem fogja szemem újra látni Isabella Muertest.

Juliette: Már régen nem Muertes, henem Senora Vega.

Louis N: Ó minő szomorú meglepetés ez a férfiaknak. Nos és mondja, talán ön Senor, az a szerencsés Vega?

Diego de barca: Nem felség, az én nevem Diego De Barca.

Louis N: .Végül is nem számít.

Isabella Vega: Diego egy költő, a királynének ajánlottam jómagam, spanyol költészetet tanulni.

Julette és Diego de Barca is meglepődnek. Diego a helyezetet mentve, meghajol, a Julette előtt.

Diego de Barca: Felség! Kezet csókol a királynénak.

Louis N:Ha felséged méltóztatik kezeskedni. Juliette mosolygó, és engedékeny gesztust tesz, Diego de Barca felé.

Louis N: Senora, jól mondom? Vega, adja kezét a királynak eme tánc erejéig! Isabella viszolyogva, adja a kezét a királynak. A táncolok közé vonulnak, a színpad elejére, a közönséghez legközelebb. Közelebb húzza magához a nőt, mint a töbi táncosok.

Louis N: Tehát férjhez ment? Hallottam, Madridban mindenki hallotta. És mit vár mit tegyek?

Hiba volt, egészen új spanyol országig menekülnie. Belemarkol a nő derekába

Ma hajnalban, a szobámban!

Isabella: Felség.....

Louis N: Én vagyok Spanyolország, az enyém minden fű, minden folyó, és minden asszony, akit a szemem megkíván.

Alejandro Vega: Senora kérhetném a kezét?

A király és Isabella megállnak.

Louis N: Nem ajánlatos lekérni a király hölgyét.

Alejandro Vega: A királynál nagyobb úr a keresztény Isten, és az ő áldásával, Senora Vega, az én feleségem. Így a keze az enyém.

Alejandro Vega, határozott hangon és magát kihúzva felel a királynak. A táncosok egy pillanatra megállnak, a férfiak kardjaik makolatára teszik kezüket, ahogyan Vega is. A szinpad szélén áró őrök, a királyra figyelnek. Juliette megjelenik a férje mellett, és diszkréten a fülébe súg valamit, miközben Isabellára mosolyog. A király megdermett arccal körülnéz, majd bólintva kihúzva magát, ránéz Alejandrora.

Louis N:. A hölgy az öné– Felséged. Táncba vezeti a királynőt, majd néhány fordulat után, elköszön a feleségétől, aki pukedlizik elköszönésképpen. Távozik a bálterem díszes ajtaján, de látványosan követi őket a táncolók közül, két táncosnő. Julette lenéző mozdulattal a király felé bámul, aztán felkéri Diego De Barca. A szín elsötétül.

III. Felvonás

Helyszín a Mortefontaine kertje, Diego de Barca és Juliette kettesben vannak. Diego dalt énekel a királynénak egyszerű gitár kísérettel. A dallam latinos. A királynő elmélázva, és el-el mosolyodva hallgatja.1808 Március idusa

Diego de Barca:

Szerelmem, égi tözem

te vagy minden lélegzetem.

Miattad dobog még a szívem.

Szerelmem.

Szerelmem, égi tüzem.

Szerelmem, tárd ki szíved.

Enyhítsd perzselő tüzem!

Szerelmem, égi tözem

te vagy minden lélegzetem.

Miattad dobog még a szívem.

Szerelmem.

Szerelmem, égi tüzem.

Szerelmem, tárd ki szíved.

Enyhítsd perzselő tüzem!

Juliette: A kezét nyújtja a dalt befejező férfinak. Kéz a kézben beszélgetnek tovább.

Kedvesem, ha tíz évvel ezelőtt adta volna nekem e szép szerenádot.

Diego de Barca: Akkor bizony nem jöttek volna ajkamra a szavak az ön szépségétől.

Juliette: Csak egy magánytól összetört asszony vagyok.

Diego de Barca: Ezeknek a gyönyörű kék égboltoknak nincs párja királynőm.

Juliette: Diego, ön miatt ragyognak ennyire.

Diego de Barca:Csordultig vagyok vággyal, mióta megláttam önt.

Juliette: Elpirul. Nem élnék újra, ha ön nem lenne itt.

Diego de Barca: Ön a királynőm, kérhet tőlem bármit.

Juliette: Zaklatottan felugrik Diego mellől. Vétek lenne, oly vétek! De talán csak a szemedben kedvesem, és csak a lelkiismeretemben tán ... S vajon bűn -e orvul legyílkoltatni a hűtlen férjet. Ki iránt sosem égett oly vágy bennem, mint érted ég.

Diego De Barca: Bűn -e egy spanyol nemesnek orrvul megöletni, hazája trónjának birtolóját?

Ó nemes asszony nem bűn, hőssé válik bárki, ki közülünk megteszi.

Juliette: Csak egy gyenge asszony vagyok, akinek mélyén oly tűz lobog érted, de Barca, minek még tudtáról nem is tudtam. Diego de Barca, a zaklatott asszonyhoz megy szenvedélyesen magához húzza és megcsókólja.

Diego De Barca: Nem létezik, hogy az isten szemében vétek lenne, ily csodálatos szerelem.

Julette: Hát képes lenne megtenni? Barca még szenvedélyesebben csókolja nőt.

Juliette: Maholnap érkezik.

Diego de Barca: Idejön?

Juliette: Én hívattam, mint felesége? Sűrgős táviratban, hogy ölem rá vágyik.

Diego De Barca, megsápad, majd megrőkönyödik, majd a nő térdeihez rogyik.

Diego De Barca: Összetöri a szívem! Nem tudom elviselni, hogy az átkozott páva magához érjen!

Juliette: Nincs más választásom. Zokogni kezd, zavartan legyezőjével takargatja az arcát. Hálnom kell vele, minél hamarabb.

Diego de Barca: Miről beszél felséges hölgyem?

Julette: Rá fog jönni, hogy a gyernek nem az övé.

Diego de Barca: Gyermek? Maga elé nézve szinte motyogja, Gyermek! Kiabálja, majd az ölébe kapja a nőt. Gyemekem lesz! Közben a asszony elkomorodik.

Julette: A király gyermeke, ha időben érkezik. Ha csak pár héttel hamarabb születik, így nem fog gyanakodni.

Diego de Barca: És ha megölöm most?

Julette: Akkor jön az az átkozott törpe, porrá zúz itt mindent. Téged pedig Guillotine alá fektet.

Menj szerelmem, kérlek menj és soha ne fordulj vissza!

Diego de Barca: De a gyermekem!

Julette: A királyé, és a királyé is kell hogy legyen, és most menj!

Diego De Barca feldúltan távozik a kert kapun, Julette sírva beleroskad a hintába, a színpad elsötétül.

IV.Felvonás

Helyszín a Madridi palota, a királyné szobája 1809 március.

Julette a karjában beöltöztett gyernekkel, kinek még az arcát sem lehet látni. A szoba ajtaján belép a két Barca fívér teljesen egyformán, fekete ruhában, fekete kalapban. Odakintről sebes léptek zaja hallatszik.

Juliette: Diego! A két férfi egyszerre lép a gyermekhez, és Julettehez. Juliett arcán látszik hogy nem tudja megkülönböztetni a két férfit.

Diego de Barca: Láthatnánk a gyermeket? Julette megmutatja nekik, a két férfi, megnézi a gyermeket, és egymásra mosolyognak.

Juliette: A király úgy tudja, hogy torzan született. Nem várhattuk tovább.

Alejandro Vega: Indulnunk kell ! Az ajtón kívülről, hallatszik a feszült hangja, más egyébb kiáltások és fegyvercsörgés zajával együtt, ami egyre közelebbről hallatszik. Az ikerpár kardot ránt. Az ajtó beszakad, Vegaval, és 5-6 katonával együtt. Juliette felsikolt, Vega ruhája véres. A két iker párbajba keveredik az őrökkel. Mindegyiket legyőzik, de az egyik iker, akinek nincs a gyermek a kezében, összecsuklik.

Diego De Barca: Ne!

Huan De Barca: Hallgass! Kezét a sebére szorítja, miközben a szintén zaklatott, Vegával összenéznek.

Julette: Diego! Oda akar rohani.

Huan De Barca: Maradjon ott felség! Menjetek!

Diego De Barca: Nem, hagylak itt!

Huan De Barca: Ha maradsz akkor is itt maradok! Vidd a gyereket. Újabb örök közeledése hallatszik.

Aljendro Vega: Mennünk kell! Ragadja meg, az épp fívér vállát, Az ablakon, az oszlopokon kúszva lejutunk! Megrázza, a térdelő embert, felrántja földről, és egyenesen az arcába, mondja: A gyerek az első, ki kell vinni innen! Az ablakon át távoznak a gyerekkel.

Huan de Barca: Kivesz a nyakából valamit és maga alá rejti, Julette alig fél méterre töle remegve sír. Juliette! Ugye Juliettenek hívják felséged?

Julette: Igen.

Huan de Barca: Akit itt elfognak, az Diego de Barca, de kereszt tulajdonosa veszti fejét holnap.

Az őrök berontanak. Nyomukban Louis N.-el

Louis N: Fogjátok el! Az őrök felemlik Huan De Barcat a földről, hogy király a szemébe nézhessen.

Louis N: Hol van a gyerek?

Huan de Barca: Halott – hisztérikusan felnevet.

Louis N: Vigyétek, bánjatok vele finoman,a szemébe akarok nézni, amikor lehull a feje! A síró Juliettehez megy, és átkarolja.

Louis N: Ne sírjon felséged, jobb annak a gyereknek így, milyen jövő várta volna ily torzként.

Julette:Könyörgöm felség, most hagyjom magamra.!

Louis N: Biztos ebben Juliette? A királynő, csak bólogat, és türelmetlenül várja, hogy király elhagyja a szobát. Amikor az távozik, azonnal neki kezdi a földet átkutatni. Felkapja a láncon lógó keresztet, és a szívéhez öleli. Mosolyogva könnyezni kezd, tekintetét az égnek emeli.

Juliette:„Diego”

Filmglossza: A Pápa ördögűzője

 

Tegyük fel, hogy él egy pap,valahol a földön, aki egykoron, a pápának űzte az ördögöt. Bizonyos Gabrielle atya. Már én azon is fenn akadok, hogy egyáltalán az ördög létezik -e vagy csak keresztényeknél,és a duális vallásoknál van jó és rossz párhuzam. Azt sem tartom, kizártnak, hogy egy pszichomókus trükk at ördögűzés, a  kicsit sárgább papíros egyének gyógyítására, akik egész véletlenül katolikus keresztények. Ezt a film, is előhozza, mint megoldást az efféle problémára, rögtön a kezdő jelentnél.

S most jöjjön a kedvenc témánk a papjaink....nos nem épp tökéletesek, lehet ezért van, hogy az anyaszentegyház, nem igazán kedveli ezt a filmet. Jelzem,elég érdekes,az ördög ellen egy nem épp szeplőtelen kis csapatot küldeni. Az egyik ivásba fojtja a bánatát,és lelkiismeret furdalása van ,hogy él, mert a háborúban mennyien meghaltak, és ő él, mintha sajnos és ismétlem, sajnos nem lenne magával értetődő, hogy a háborúban tömegek halnak meg, nem is egyszer rakásra. Véletlenül se vártam hogy a másik, parázna, és nem tudja elfelejteni gyerekkori szerelmét, ami végül is nekem csak a film végre volt gyanús, hogy nem él, nem ártott volna ha említik a játékidő alatt.

A család, nos igazából az azért van, legalábbis az alaptörténet szempontjából, hogy legyen kiknek sikongatni, és lássunk egy elnyomott gyerekarcot. A történetet maximum, sejteni véljük, nagy kerek egész hátterében.Jelentéktelenül el is tűnik.

A harmadik szál ,az indiana Jones érzés: Nem tudom, mi volt ezzel a forgatókönyv írok célja. A démonűzésből, felfedezős kalandfilmbe csaptunk át, egy jó kis történelmi összeesküvés elmélettel, és eljutottunk odáig, hogy a boszorkányüldözés, egyenesen a démonkirály műve volt, mert megszállta az akkor fő ördögűzőt,és ezért voltak a borzalmas inkvizíciós kivégzések. Aki hisz a filmnek ebben a témában, annak szíve joga, én azért megkérdeznék egy boszorkánysággal foglalkozó ember t,már ha találok. Nagy nehezen eljutunk a főgonoszig, aki annyira erős,hogy még a pápának is szívrohamot okoz,és kard ki kard papjaink megküzdenek vele.

Nincs ezzel a filmmel semmi baj, ha a misztikus filmek világba próbálunk beveztni bárkit, de nem egy démonok közötti szint. Sőt nagyon messze van tőle.

Képinterjú: Kerekes Ivett és Lana V. Asol írótársak kortársak faggatak.