A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2014. január 18., szombat
Dolgozom a probléma megoldásán!!!
Úgy látom, hogy az az eset áll fenn, hogy a fél évnél korábbi bejegyzések egész egyszerűen eltűnnek, valahol az internet sűrűjében...ami sajnálatos tény, de ..és itt jön a de! A Gotham éjszakai árnyaival kezdve, az összes fellelhető alkotásom, tárolva van/lesz. Ebből az következik elsőként, hogy a nagy terjedelmének köszönhetően, a Gotham éjszakai árnyai, az elejétől, a folyamatban lévő részekig, külön blogot fog kapni, mihelyt a szabadidőm engedi. Türelmeteket kérem, és készülő külön bloghoz, jó szórakozást kívánok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Elnéze m a mai világot, a mai közembereket. Azon gondolkozom, nagyanyáink miért tudtak egy életen át, egy férfit szeretni, hacsak a sors n...
-
Előre leszögezem, én is keresztény vagyok, habár akaratomon kívül kereszteltek meg, mint mondjuk általában a gyerekeket. Hiszem azt, hogy ...
-
Dühös vagyok, elviselhetetlenül dühös. Az utóbbi évtizedekben felnőtt egy olyan "isteni generáció", hogy akkora az önimádata, hogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése