A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2018. július 5., csütörtök
Marius Crowen Írói alkotásai: Jöttünk, láttunk: kétségtelen, még visszamegyünk!
Marius Crowen Írói alkotásai: Jöttünk, láttunk: kétségtelen, még visszamegyünk!: Korán keltem, a pihenő napjaimon, ha nem muszáj nem kelek korán, de a mai nap már régóta váratott magára. Csajos napnak ígérkezett, teli é...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Talán eddigi filmes cikkeim egyik legnehezebbje ez a megemlékezés. Ez az ember egy legenda volt, a szomorú, hogy egy reménytelen harc kell...
-
Molly felhúzta az álcázó pajzsot, és ügyes kezekkel manőverezett, a bolygó atmoszféráját beborító törmelékek között. Két választása volt, ...
-
Thrunks úgy állt Molly mellett, az űrhajó vezérlője előtt, mintha oda ragasztották volna. A lány remekül boldogult, leszámítva vörös arcát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése