Útszéli pillangó

Olyan vagy , mint egy kőbe szorult

Szitakötő.

Örök, kit én a régész,

kiások magamból.

Elmúlt, édes, 

gyermekidő.

Mit lelkem éhesen,

bebarangol.

Újra és újra, ketrecbe zárva,

Vagyok, én nélküled.

Régen nem hallom,

öblös nevetésed.

Nem, nem vagy szégyen!

Szőnyeg alá nem söpörlek.

Téged.

Virágot, sírodra többet

Nem viszek.

Mert idebenn,

örökre borzolja,

gesztenye hajad a szél.

Barna meztelen,

Talpad megint

táncra kél.

Nevetsz, beleszagolsz

a réti virágba.

A kút vizét,

locsolod magadra.

Az utcán sétálsz.

Fehér ruhád, testeden

libben légiesen.

Férfiak fordulnak, utánad

éhesen.

Örök, maradsz.

Örök.

Idebenn.