Olvasó napló 5.: S. R. Curtis : Zorro a fekete lovas

Milyen jó, ha nosztalgiázik az ember! Visszatűnik régi gyerekkora, a Vasárnapi Disney délutánok. Aztán elkezd éhezni, a régi gyermekkori hős kalandjaira, de úgy isten igazán. Mindent végig nyomoz végig kutat, beleértve, a számtalan sorozat, és rajzfilm feldolgozást, mozifilmeket és a könyveket is. Én magam kicsit szomorú következtetést vontam le, hogy Zorro kedvenc hőseim egyike bizony nem emelkedett a csillagok közé, mint a Batman vagy Loki, a későbbi filmes, de még a könyves változatban sem. Johnston McCulley regényeiről, már teljesen lemondtam, Isabelle Allende Zorroját, pedig újra el kellene olvasnom. Igen, újra. Ez nálam kiábrándító eset, elfelejteni egy regényt, cselekményét elásta agyam, mert nem volt számára jelentősége. Ebből adódik, hogy mire, hosszú keserves kutatás után, végre szert tettem egy az álarcosról szóló regényre nem vártam sokat. A történet rövid, ezt igazán nem volt nehéz, megállapítani, elég volt kézbe venni a könyvet. Címlapjáról, gyanúsan köszönt vissza a sokak megszokott kép, a fekete lovas, két lábra ágaskodó lován, ezúttal kivont karddal a kezében, sziluettjét csupán a telihold fénye világítja meg, majdnem minden Disney epizód végén láttunk egy hasonlót, ma már tipikusan legendás Williams mozdulat.

 A klasszikussá vált Williams, épp egy aktuális mozdulata, a rengeteg közül:

Reményt is keltett bennem. A klasszikushoz nyúlhatott az író, gondoltam. Igen az író, S. R. Curtis, Sherlock Holmesként vetettem, magam utána, de személye titokban maradt, és csupán annyit találtam róla, hogy írt két másik hősünkről szóló regényt is, ami természetesen nem jelent meg magyar nyelven. Rászántam egy estét a regényre, hiszen egy kiadós olvasás után, hamar álomba szenderül az ember. Derült égből ért a villámcsapás, hogy Don Diego De La Vega, mintha csak a filmvászonról ugrott volna egyenesen a lapokra, még csak hetyke bajusza, és magassága is stimmelt. Viselkedéséről nem is beszélve, tökéletes lekopírozása volt Williamsnak. A cselekmény azonnal beszippantott, tipikus példa, a klasszikus receptre, minden oldalon történt valamiféle apróság, ami ébren tartotta az érdeklődésem. Mégsem volt egyetlen logika gikszer se. Ennek a Zorronak is vágott az esze, akár csak a borotva. Néhány karaktert megmásított az író, Bernardoból Felibe lett, aki egy kamasz fiú, kicsit nehezemre esett megbarátkozni azzal, hogy egy élettapasztalattal nem rendelkező kamasz, hogyan lesz segítsége, Zorronak, de végül, annyira enyhén segítette, hogy elfogadható volt. Don Alehandro, és a Hasienda, nem változott, a történet óriási előnyeként. Garcia őrmesterből Mendoza lesz, de a karakter jegyek változatlanok maradnak. Beleszőtt, egy plusz szerelmi szálat, Victoria a kocsmáros személyében, aki naivan beleszeret Zorroba, és pont Diegoból szeret ki. Ugy-ugye, itt is visszaköszön Verduga történetszál 1958-59-ből. A kapitányból Alcade lett. Viszont a finom változtatások, annyira óvatosak voltam, hogy szépen belefeküdtek az eredeti koncepcióba. A tetőpontnál, amikor Diego feltalálja magát, és siklórepülésre alkalmas szárnyakat készít magának a Da Vinci -féle tervek alapján, enyhén Batmanes hatást keltett. Kicsit lezáratlan a cselekmény, hősünk megmenti apját és szerelmét, de győzelme nem teljes, és nem egyszer jelzi az alkotó, hogy tetteit, majd számtalan dicső tett követi. Szerelme, és élete nem boldog, Diegonak, hiszen Zorroként legyőzve önmagát, elhódította a szeretett nő szívét, és az apja szemében sem több, egy iskolát félbe hagyó tapasztalatlan ifjúnál, és amíg meg nem szabadul az álarctól, nem fedheti fel szerettei előtt magát. Természetesen, utólag kiderült, hogy Curtis a többi könyvre utal, a kicsit kettévágott cselekménnyel. 
A másik két Curtis könyv borítója, magyar kiadásról sajnos nem tudok:


A könyv 1994-ben készült, már ez is roppant érdekes, hiszen a Disney 1992-ben újra vetítette a legendás sorozatot, immár színes változatban, ehhez hozzá vesszük, hogy Burton nagysikerű Batman Visszatér, című filmje szintén 92-ben mutatkozott be a széles vásznon. Az ezt Egyesült államokban követtő két könyv borítója, még gyanúsabbá teszi, hogy Curtis, megpróbálta kicsit feléleszteni, és megreformálni, a Disney Zorroját. A filmiparban amúgy is voltak, vannak ilyen próbálkozások, pl. Terminátor, Batman, Star Wars, Largo Winch, Miami Vice, vagy akár sorozatok megregényesítése esetén. Valószínű, itt is hasonló lehetett, aki feltétlen kalandra vágyik, annak az apró eltérések ellenére, könnyed olvasmánynak ajánlom. Engem meggyőzött, még akkor is, ha szerintem sok eredeti karakterekhez kár volt hozzányúlni, őszintén gondolkozom, hogy közízlés megváltozása miatt történt -e, de Allende Zorroját, bőven elveri, mert a kevesebb néha több.