Varázs

Ha varázs pennám lenne,

polcomról levéve,

aranyfestékkel kenve

fércelném neved,

titkos könyvembe.

S hogy a tinta szárad

szárnyra kelve,

holló sikoltásával

karöltve,

csennélek el,

Nevetve,

a halál elől.

Álmodból felkelve,

gyere! Gyorsan

sietve!

Árnyékok közt

rejtve.

Emlékszel, még?

Legyél újra szél,

sőt mi több fergeteg!

Mit én vitorlámba fogva

szelídítek meg.

Kacagj örökké,

hogy tegye végtelenségé,

végre, az ég,

 hogy újfent szabad

sötétként, újra szalad

büszkeséged.

Szép ifjúság,

férfierő.

Zöld tekinteted

beleremeg.

Csak te teheted,

hogy bekötöd

szemed.

Egykor voltál,

mormogná, neked

a feketeség.

S te kacagnál:

a végtelen,

az örökség.