A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2019. február 17., vasárnap
Szünetelés
Kedves olvasók! Sajnálattal közlöm, hogy hálózati karbantartási problémák miatt, előre láthatólag nem tudom, hogy hogyan, és mikor tudok írói munkákat feltenni, vagy szerkeszteni az oldalt. A munka természetesen folytatódik, hála a szövegszerkesztő programoknak, és az ihletnek. Remélem az adás -vételi gondok, hamarosan megoldódnak. Az előnye a problémáknak az, hogy így teljesebb munkákat olvashattok a gyógyulási folyamat után.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Molly felhúzta az álcázó pajzsot, és ügyes kezekkel manőverezett, a bolygó atmoszféráját beborító törmelékek között. Két választása volt, ...
-
Elfeledett világ A páncélba öltözött idegen a ködöt fürkészte, az arcán lévő prizmán adatok cikáztak, ő maga fogcsikorgatva vette tudomásu...
-
Dühös vagyok, elviselhetetlenül dühös. Az utóbbi évtizedekben felnőtt egy olyan "isteni generáció", hogy akkora az önimádata, hogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése