A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2019. február 17., vasárnap
Szünetelés
Kedves olvasók! Sajnálattal közlöm, hogy hálózati karbantartási problémák miatt, előre láthatólag nem tudom, hogy hogyan, és mikor tudok írói munkákat feltenni, vagy szerkeszteni az oldalt. A munka természetesen folytatódik, hála a szövegszerkesztő programoknak, és az ihletnek. Remélem az adás -vételi gondok, hamarosan megoldódnak. Az előnye a problémáknak az, hogy így teljesebb munkákat olvashattok a gyógyulási folyamat után.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Elnéze m a mai világot, a mai közembereket. Azon gondolkozom, nagyanyáink miért tudtak egy életen át, egy férfit szeretni, hacsak a sors n...
-
Előre leszögezem, én is keresztény vagyok, habár akaratomon kívül kereszteltek meg, mint mondjuk általában a gyerekeket. Hiszem azt, hogy ...
-
Dühös vagyok, elviselhetetlenül dühös. Az utóbbi évtizedekben felnőtt egy olyan "isteni generáció", hogy akkora az önimádata, hogy...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése