Hiába érkeztél,
Fényes Istenem.
Arany fürtjeid,
kápráztattak
engem.
Égszínű szemed,
rabbá tette lelkem.
Büszkeséged,
elvette
a kedvem.
Nem volt elég
semmilyen tettem.
Önző voltál.
Fényes
istenségem.
Mohon ettelek volna,
de ékköves
függönyök
mögé bújtál.
S csak tapostál.
Hagytad folyni,
könnyeimet,
Amíg egyszer csak
föld
panaszkodni
kezdett.
Mosolyogva
indult utánam.
Megszáradván,
hamuvá válván.
Elcsente a súlyát
lépteimnek.
Simogatta,
talpam.
Kegyelmedet,
nem kérve.
Csupán porrá
válni, vágytam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése