Marius Crowen Írói alkotásai: Újra Halálos Iramban

Marius Crowen Írói alkotásai: Újra Halálos Iramban: Halálos Iramban(újra ) 8 Megnéztem, persze, hogy megnéztem a filmet, és titkon, átkoztam is magam, hogy na egy a tipikus semmitmo...

Újra Halálos Iramban

Halálos Iramban(újra ) 8

Megnéztem, persze, hogy megnéztem a filmet, és titkon, átkoztam is magam, hogy na egy a tipikus semmitmondó látvány filmet nézek. Ilyenkor mindig ez megy. Ebben a pillanatban tisztázom a kérdést, nem szánom ezt az írást kritikának. Csak néhány apró megjegyzést. A történet eléggé sablonos, a család megint bővül, a gyerek cuki, de várható ötlet volt. Most meg fognak ölni, képzeletben, de bár persze én is sajnálom, hogy meghalt Poul Walker, de az amúgy már parkettává laposodott történetnek, jól jött a halála. Nem vagyok Statham rajongó, de nagyon jót tett a sorozatnak, bár kíváncsi leszek, a trió, ha még lesz folytatás a későbbiekben(Johnson, Statham, Diesel)mit kezdenek majd egymással. Végre női főgonosz, és nem akármilyen karakter. Na jó, ma lusta vagyok, neveket nézni. Látványos volt, jó is volt, és végre a jók közül is meghalt valaki, na persze, nem a nagy csapatból. Az, hogy mi benne fizikai képtelenség, az autós jelenetekben? Komolyan nő vagyok, kit érdekel, mi csajok nem azért nézzük. A tesztoszteron, így is túlteng a kedvünkért „szép pasik, szép csajok, jó kocsik, látvány, na meg egy kis romantika, meg családiasság. Szép is lenne, ha nem tudnánk előre, hogy végén, úgy is minden szép és jó lesz. Ebből, a szempontból, kicsit már unalmas és elcsépelt, az egész film sorozat. Azért szinte mindenki meg is nézi. Egy pillanatra, felderengett ködös agyamban, hogy lehet ez az új „Feláldozhatók” sorozat. Annyira szeretnék valami magvas sokatmondó gondolatokat szóvá tenni a filmmel kapcsolatosan, de ez nem az a kategória. A mai szórakoztató ipar, igaz gyöngyszeme, de nem fogom várni, hogy Oscarra jelöljék. Még posztumuszt sem, mint a Sötét lovagnál. Benne is van, minden, ami sikerhez kell, és amire mindenki vágyik, haverok, buli, mindenki megszólalásig tökéletes, és követendő példa.(persze ironikus éllel). A szokásos örök érvényű egymondatos mondanivalójával, ami 8 részen keresztül, még most sem kopott meg. „ A család az első”   

Pengetánc

Nélküled üvölt a csend.

S a szél hordozza, felszárított könnyeid.

A fényben, sóként csillognak érzéseid.

Néha még lüktet forróságod

S érzem illatod

Ahogy hajad párnámon terül szét.

Még tudom minden gondolatod.

A csillagok suttogják hangod,

Ha itt vagy velem.

Keringünk mint két fekete madár.

S fogjuk egymás kezét, hol vékony a gát.

Mond, ki vagy hát?

Mond, ki vagyok én?

S ha leszáll a hűvös éj,

Te engem ölelsz,

és ölellek én.

Oly hideg vagy, beleborzongok.

Míg én forró, oly forró vagyok.

Önző vagy velem, te végzettől átkozott.

Míg én melletted, csak látó vagyok.

S nem tudom, te vagy én vagyok halott.

Kinek örök büntetésül, csak kárhozat jutott.

Félpercesek sem :))

"Csak azért mosolygok, hogy higgyék, ember vagyok még. Rég meghaltam már."

Prédikátor

A tűz mely egykor benned élt,

Mond hova tűnt, ó prédikátor.

Dicsőséged, nem ér véget.

Te kérlelő diktátor.

Ki vagy te prédikátor?

Játékszerrel uralva időt.

Zúgsz a halhatatlanságon át.

Hittük, hogy magával ragadván

A halál, nem látunk többet.

Ajkad, ajkad mégis kiált.

S megyünk utánad, vakon.

Szent esszencia titkát, suttogva.

Tudtad, nem leszel több, mint áldozat.

Az igazság, csak minket érdekel.

A hatalomnak kell, az alázat.

Sosem, sosem, voltál, gyáva kutya.

Mégis megtörték fényed, s hagyták,

hogy őrjöngj szenvedve.

Lelked kába világba taszították.

Mégsem hallgattál.

Kellett volna! Megkíméltek volna!

Csak alattomosan megöltek,

S szégyen lett neved.

Miért választottad a lelked?

S adtál, többet, és többet.

Az utolsó leheletig. Prédikátor

maradtál,s pimaszul bátor.

A halál volt szemedben.

Mosolyod szeretetben.

Így bolyongtál a virágok között.

Az erőd elhagyott,

De a lelked nem költözött.

A Lépcsőn

Valaki, fogja a kezem

Mentsvárként kapaszkodom ujjaiba.

Lépdelve, a fokokon felfelé,

S látom,hogy ott ülsz, lépcsőn.

Szívem, hogy sajog,

Ha sejtenéd! Ha csak szólnál

De szemed néz csupán, kérlelvén.

S ülsz tovább a lépcsőn.

Tudod, -e, eltelt hány év?

Mióta itt ülsz, keserűn.

Büntetve, némán. Hoználak

Magammal! Mégis,

Ülsz tovább lépcsőn.

Jönnél! Tudom, hogy jönnél.

Velem. Hozzánk!

Hívunk, ha tarthatnák, még.

Bűnösök vagyunk, miattunk

Ülsz még mindig a lépcsőn.

Ha engedhetnélek, ha már

Nem fájnál annyira, repülhetnél

tovább.

Nem ülnél tovább a lépcsőn.

Lenézek rád az ajtóból.

Bár ismerhetnél! Azt hiszem,

Mosolygok. Hiszen tudod!

Visszajövök. S ketten ülünk, itt

Egymás mellett, a lépcsőn.

Olvasó napló 2.

Elrettentően rettenetes: Tarzan a rettenetes(1921) (Edgar Rice Burraroughs)

Nagy kiábrándultságomban, hol is kezdhetném. Talán kezdjük az íróval, aki kifejezetten megélhetési író volt. Viszont abban elég jó a 20. század egyik legolvasottabb amerikai írójáról beszélhetünk. Tehetsége leginkább az íráshoz volt, más vállalkozásai rendszerint kudarcba fulladtak.¹

Élete csődben volt, mikor megírta első Tarzan regényét ² Szinte párhuzamosan, dolgozott a Mars köteteken is amiket az arizóniai katona emlékek ihlettek, csak a Marsra helyezte át a cselekményét. Az All -Story magazinban epizódonként jelent meg, majd később szintét regénysorozattá ért. Szintén emlékeket használt fel, a Tarzan regényei alaptémájához is, igaz nem a sajátjait. Az ötleteket, barátnője adta, akinek főnöke Tom Barnett sokat beszélt afrikai élményeiről. Később a regénysorozat kiadására is a Tom Barnett biztatta. A történet sikerét látva, otthagyta akkori állását, és hivatásos íróként kezdett dolgozni. Megmaradt a ponyva műfajánál.

Maga a mű, ami a nyolcadik regényként jelent meg, is ezt tükrözi vissza. Mondhatni kielégíti a kalandregény műfaját, annál vajmi több élményt nem igazán adva a mai kor olvasójának. Igazság szerint, hőseink útjukat járják, a kiinduló pont sem egyéb, mint a jól ismert Tarzan keresi Janet. Minő meglepő fordulat? Mintha a legutóbbi nagy mozifilmben is épp ebbe a kiinduló pontba estem volna bele. Na de kezdjük az elején. A kaland kezdetén, keresik egymást a szerelmesek, igazság szerint van három Tarzan, és három Jane, karakterváltozatunk. A részletek kedvéért, Tarzan- Jane, Omat – Pan At Lee, Taden – Oloa, csupán a színük más, leegyszerűsítve. Nekem személy szerint, feltűnően töltelék szereplőnek sejlett a másik két páros, mintha a szerepük, nem lett volna több, a cselekmény némi előmozdításánál, illetve a két főszereplő, még náluk is magasabb jellemének kihangsúlyozásánál. Ami Tarzant illeti, eszesebb és nemesebb mint Odüsszeiusz, és majd csak erősebb, mint Akhileusz. Teste, akár egy görög római szobornak, így hát mi sem természetesebb, hogy bármelyik dzsungeli törzzsel, elhiteti első látásra, hogy ő bizony „Isten fia”. Ami a törzseket illeti, leginkább azték- maja beütésűek, innen lehet az emberáldozat kihangsúlyozása is. Amit maga az író is helytelenít, később Tarzan el is éri, hogy ne legyen több. Ami a negatív szereplőket illeti, ahol a történet kicsit gyenge lábakon áll, egy - két rosszindulatú és bajkeverő papot, önhibáján kívül ellenséggé vált királyt beleértve, nem nagyon háborgatják fel az amúgy is, csak kicsit iszapos állóvizet. Érdemesnek tekinthető még a német, Obergatz, aki korábban fogságba ejtette Janet. Kicsit  német Jack Hunteres, de inkább karót nyelt német. Mi sem természetesebb, hogy ő is szeretné, megszerezni, mint a regényben lévő nagyobb hatalmú férfiak legtöbbje...még ha csak a két királyt vesszük számításba. Természetesen , a nagy szerelem Tarzan és Jane között persze kikezdhetetlen, egy percig sem adják fel, hogy együtt lehessenek. Még Jane, a Miss Robinson életmódot, is sziklaszilárdan vállalja fel (Mosartól vakló szökése után). Mondanivalójának kifejtésében sem tízcsillagos az alkotás, és úgy kell kikaparászni, egy-két sorból, néhány lényeges mondatot. Ami az emberáldozat elítélését, és milyen szép a dzsungel, és majd ide is elér a civilizáció, gondolatát illeti.

Röviden, ez nem több, egy ma már kissé unalmas kaland – szerelmes regénynél. Gyönyörű nőkkel, és harcos férfiakkal. Hatalomra törő, papokkal. Viszont a maga korában, a televízió megjelenése előtt, nem kétséges, hogy órási siker lehetett. Biztos megélhetést kínálva, ezzel az írónak.