A múzsák, csodálatosak. Ösztönzőek, tűrhetetlenül éhesek, az alkotás megízlelésére. Olykor sírukba, dőlnek, és démonként vágynak vissza az élők közé. Néha szándékosan, hamvadnak el, hogy utat adjanak az újnak. Mégis feltámadnak, lengetve az újjászületés zöld zászlaját. Hát itt vannak ők, még ha elfáradnak is néha. Kegyetlen, vad, csodás és kérhetetlen, múzsák.
2018. február 19., hétfő
Marius Crowen Írói alkotásai: Rejtvény!!! Ma este, egy rejtvénnyel kedveskedem n...
Marius Crowen Írói alkotásai: Rejtvény!!! Ma este, egy rejtvénnyel kedveskedem n...: Soha már Élő halott vagyok már, Elállt az eső, s kiszáradt a tenger Nem kérik, hogy ne sírjak, S nem mutat utat a szél, Soha ...
Rejtvény!!! Ma este, egy rejtvénnyel kedveskedem nektek. Az egyik nagy példaképemtől fordítottam, egy röpke alkotást. Remélem tetszeni fog, és ha van kedvetek kinyomozhatjátok, az eredetit.
Soha már
Élő halott vagyok már,
Elállt az eső, s
kiszáradt a tenger
Nem kérik, hogy ne
sírjak,
S nem mutat utat a szél,
Soha már.
A völgyek alatt, a
gyengéd napsugarak
Nem fakasztanak új
rügyet, látod?
Oh mond, miért hagytál?
Miért hazudtál?Hazug az
út mi vezet hozzád.
A szél azt suttogja: Nem
szeretsz,
Soha már. Soha már.
2018. február 3., szombat
Marius Crowen Írói alkotásai: Éjszakai szolgálat
Marius Crowen Írói alkotásai: Éjszakai szolgálat: Nem szoktam sorozatokról glosszát írni, ha csak nem találom eléggé elbűvölőnek. Még koromból kifolyólag kedvenc kultikus sorozatomat is...
Éjszakai szolgálat
Nem szoktam sorozatokról glosszát
írni, ha csak nem találom eléggé elbűvölőnek. Még koromból
kifolyólag kedvenc kultikus sorozatomat is kenterbe verte, az alábbi
miniszéria. Talán ezért is méltatnám pár szó erejéig,a már
Golden Globbe díjjal is, kitüntettet alkotást. Mivel az agyam, csupán
karaktereket jegyez meg általában, elnézést a helyszínek
hiányáért, ami egyben pozitív pontja az alkotásnak. A cselekmény
változatos helyszíneken játszódik, beleértve az angol
titkosszolgálattól, Svájcig, az egészet keretbe foglalva a
mesés Egyiptommal, az alapfeszültség lezárásával. Igaz, a film
közepére főhősünk, teszem hozzá megnyugszik a szerelmi
bosszújából, mert szembe találkozik a még problémásabb
szerelemmel. Szegény Jonathan. Na igen, a csodás Jonathan Pane, ki
gondolná, hogy a főszerepet, maga Hugh Laurie pályázta meg, a
sorozat nézése közben. Bizonyos okokból, mégsem, ő lett a
befutó , azért a főhős adottságait elnézve, nem is csoda.
Ugyanis a szálloda recepciós, ugyan egy kissé karót nyelt figura,
a lehető legpozitívabb értelemben, de nem csak a szíve a helyén,
de az esze is, és bizony titokzatosságába, a női főhősök egy
csapásra beleesnek. Olyan hidegvérű, mint egy kígyó, ami bizony
kell is. Na azért a bőven korosodó Hugh Laurieről, kicsit már
nehéz lenne elképzelni, hogy álom szép nők ájulnak az ágyába,
Tom Hiddlestonról már inkább, még ha mindannyian szerettük is
Dr. Houset. Persze nem kell lemondanunk róla sem, de mielőtt,
mindenki a dokit várná vissza a vászonra, hűtsük le a
kedélyeket. Itt nem, hogy az eszes, és szarkasztikus dokinak, de
még magának Laurienek sincs nyoma, olyan zseniálisan hozza, a fő
rosszfiút, bár bevallom én néha kedveltem, a rendületlen
bajtársiasságáért, amit emberei iránt érzett, és hogy mindig
tisztán tartotta a kezét. Végül is, ő csak papírokkal
zsonglőrködött, meg parancsokat osztogatott. Minden apróságra
meg voltak az emberei, mindig szépen kimosta magát, mindenből. Még
akkor is, ha a halál járt a nyomában, és előadta a jótékony
üzletembert a nyilvánosság felé. Nos Laurienk, azaz Poppernek a
bandájába, épül be, majd főhősünk. Körülbelül a harmadik
részben, ha jól emlékszem, és bizony, a háttérben, szépen ott
a kitalált rosszfiús élete, az angol titkosszolgálat jóvoltából.
A brit ügynöknő hétköznapi karaktere tetszett a legjobban. A
végére már szinte egyedül úszik szemben az árral, a jó ügy
érdekében, és hát kb. az összes titkosszolgálati fejes hülyének
nézi, persze, a sorozat vége felé, ennek az oka is kiderül. A
figurát, igazán szembe lehetne, állítani, ha Sophie karakterével
nem is, de a női főhőssel Jettel, igen csak. Mondjuk nekem a
szerelmi vonal a gyengém, miért van mindig egy plusz nő, akit meg
kell menteni,és ráadásnak, a Fame Fattale típus, szexiskedik
folyton, meg ingerli a férfi hősöket, a háttérben, meg egy
erkölcsileg összeroggyant valaki. Hátrahagyta fiát, hogy a
főszemét szeretője legyen, aztán ott picsog a gyerek után.
Mondjuk én, bánom, hogy azt nem tudjuk, meg a filmből, mi vezette
idáig. Na majd ha egyszer ha sorozat alapjául, szolgáló könyv a
kezembe kerül. A történet jól komponált, a szereplők, is szépen
kidolgozva, bár lehetett volna, kicsit mélyebben is beletúrni, a
főhősünk lelkébe, mert megmaradt a maga kis titkaival,
egészen az Endig. Az utolsó epizódban, nekem külön bejött, hogy
az a pengeél, a jó és rossz között, ami Pine-ban benne van a
sorozat végéig, egész egyszerűen eltűnik. Szóval egy olyan
sorozatról beszélünk összességében, ami engem megevett
reggelire, még ha egy picit nehezen is indult, és erre, úgy
körülbelül negyed évszázada nem volt példa.
2018. január 21., vasárnap
Szárnyas fejvadász 2049
Ami átjött: A film rettentő, sötét és komor, vagy inkább fátyolos hangulata. Az megjósolt jövőkép, az ökoszisztéma összeomlása. Sőt, még elektrotechnika fejlődése, is szembeüti az embert, igaz, ez az eredeti filmben is bőven helyet kap.
A kérdések, amik felvetődtek bennem:
Vannak-e a filmben, a replikánsoknak eredeti emberi érzelmeik, vagy, mind csak úgy beprogramozták nekik? Sajnos ez a kérdés sem volt új. Az eredeti film valamelyest választ is ad, hiszen ha jól emlékszem, a két főhős abban egymásba szeret, megteremtve ezzel, a filmünk alap feszültségét. Az, hogy egy mesterséges méh, hogyan tud kihordani egy gyereket, a tudomány szerint lehetséges, mondjuk azt, hogy lány, hús vér nő közreműködése nélkül, sejtelmem nincs, hogy hogyan lehet. Viszont, nem vagyok, sem genetikus, sem zseni, hogy ezt megválaszoljam.
Hová, a fenébe rejtették el a cselekményt, vagy azokat a jellemeket, amitől lerágom a körmöm? Mert ez ilyen, megyek - mendegélek, amíg a...és főhősünk sehova nem ér, szó szerint. Vannak is érzelmei, meg nincsenek is, de ez sem igazán megy neki. Nem tudtam, kiért izgulni, nem volt tét sem, csak agyalás, meg énkeresés, vagy inkább messiás keresés. Egy - két, stílustalan erezd el a hajam, és bunyó. Na meg pocsék nyomasztó háttérzene, egy nagy köd, az egész film, hol szürke, hol homokszínű. A sivatagi díszlet, az nagyon tetszett, ki is lógott az egész alkotásból, a közepén Harrison Forddal.
A pozitívumok: Jared Leto, tuti elmebeteg, de nagyon jól hozza, a főgonoszt, vagy inkább fő nemezist. Ő volt nekem a legnagyobb rejtély. Egy pszichopata isten. Sokkal több filmben lehetne ám erőltetni, ezt a pasast. Messzemenőleg kimagasló volt, még Fordon is túlnőtt.
Alapkövetkeztetés: agyalós, unalmas film, létező vagy nem létező, érzelmekről, rokonkeresésről. Mendegélős történet.
2018. január 17., szerda
2018. január 16., kedd
Marius Crowen Írói alkotásai: Givenne naplója: Álmaim bűnhercge
Marius Crowen Írói alkotásai: Givenne naplója: Álmaim bűnhercge: Tegnap éjjel, újra átmentem a mezsgyén, már nagyon régen nem lep meg. Néha azt sem tudom, miért kerülök oda. Azt hiszem Bagófaluban k...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
-
Dühös vagyok, elviselhetetlenül dühös. Az utóbbi évtizedekben felnőtt egy olyan "isteni generáció", hogy akkora az önimádata, hogy...
-
Elfeledett világ A páncélba öltözött idegen a ködöt fürkészte, az arcán lévő prizmán adatok cikáztak, ő maga fogcsikorgatva vette tudomásu...
-
Változó erők Ganasa szíve a torkában lüktetett. Sikítani szeretett volna, vagy csak zúzni, ami a kezei közé kerül, legyen az bárm...