Hulló Csillagok 1. Jean - Michael Vincent (1944 - 2019)

Szépek, gazdagok, sikeresek, és népszerűek voltak. Ennél többet, senki sem kívánhatna. Sokan már a felével is beérnénk. Ezeknek az emberek, egy részük legenda, mégis tönkre tette magát, vagy még rosszabb öngyilkos lett. A most indult cikksorozattal, rájuk emlékezünk.   

Jean - Michael Vincent (1944 - 2019)

A világ, alig egy hónapja megdöbbenve vette tudomásul, hogy Jean - Michael Vincent meghalt, már jóval egy hónappal előbb Február 10-én, de csak márciusban került nyilvánosságra. A magyar embernek is igazán foroghattak az agytekervényei, hogy ugyan kiről is lehet szó, így kicsit megkönnyítve, nekem azonnal a sorozat jellegzetes zenéje intett vissza, a gyermekkori estékről. Az emberünk nem volt más, mint a legendás csodahelikopter pilótája Stringfellow Hackke,

igaz a gázsija, az akkori átlag színészi fizetéshez képest nagyon is magas volt epizódonként 46 millió forintot érő összeg, a harmadik nagyon is sikeres évad után, kénytelen volt távozni a sorozatból. Már akkor, sajnos kijelenthetjük, hogy pályája csúcsán, nem tudott úrrá lenni, alkohol illetve drogproblémáin. A családjában, nem ő volt, az első, és mint tudjuk a gyerekkori példa...

Az aktív évei, 1967- 2004 között voltak. A filmipar gyorsan felfigyelt, a kiváló adottságokkal rendelkező fiatalemberre. Népszerűsége a 80 -as évek közepén tetőzött, és sajnos akkor már önpusztítása is, az alkohol és a drogok, a mindennapi életének részesei voltak.

 Valahol a karrierjének kezdetén:

Pedig legendás színészekkel játszott együtt a filmvásznon, úgy mint, Charles Bronson, Jhon Wayne, Burt Ruynolds, Rock Hudson vagy Gene Hackman. A sorozatból való kilépése után, több kisebb költségvetés filmben is szerepet vállalt, az alkohol problémái is kísérték útján. Nem volt mentes élete a botrányoktól, a nyilvánosság előtt többször is részegen jelent meg, és az egyik barátnőjét, nyilvánosan meg is verte. 1996-ban autóbalesetet szenvedett, hangja végérvényesen eltorzult, alig akadt munkája. 2012-ben elvesztette az egyik lábát, a vagyona teljesen oda lett, és több milliós adósságot halmozott fel. Egy 2014-es interjúban, az is kiderült, hogy a túlzott alkoholizmus következtében, nem emlékezett, életének jó pár eseményeire, sőt még a baleseteire sem.Magánemberként háromszor nősült, lánya Amber 1972-ben született, az első házasságából, az édesanyja Bonnie Poorman.

Az utolsó szerepében(2004)

A legszomorúbb az, hogy alig pár sorban összeszedtem egy embernek az életét, ami szépen fényesen, és viszonylag könnyen indult, csak az alkohol, és a kábítószerek ne lettek volna. Az egyik cikk, amit nemrégen olvastam, elég szépen megfogalmazta azt, hogy a lelki békét végre megtalálta a harmadik házasságában. Csak azt nem értem, de lehet, hogy ehhez, én túl józan életű vagyok, hogy miért nem akkor kereste a lelki békét, amikor egészséges volt, és gyönyörű. Öreg emberi hiba, pazarolni és akkor tanulni meg élni, amikor már nincs lehetőség minőségi életre. 

Hamutánc

Hiába érkeztél,

Fényes Istenem.

Arany fürtjeid,

kápráztattak engem.

Égszínű szemed,

rabbá tette lelkem.

Büszkeséged, elvette

a kedvem.

Nem volt elég

semmilyen tettem.

Önző voltál.

Fényes

istenségem.

Mohon ettelek volna,

de ékköves függönyök

mögé bújtál.

S csak tapostál.

Hagytad folyni, könnyeimet,

Amíg egyszer csak föld

panaszkodni

kezdett.

Mosolyogva

indult utánam.

Megszáradván,

hamuvá válván.

Elcsente a súlyát

lépteimnek.

Simogatta,

talpam.

Kegyelmedet,

nem kérve.

Csupán porrá

válni, vágytam.

Kirakós

Elmém asztalán

heversz,

darabokban.

Hamuszemek,

a hirtelen jött

viharban.

Mik a tenger

alá süllyedtek,

ha lemerültek.

Csak az, tudja

ki őriz még

talán.

S én, mint felfedező

ki van oly bátor,

próbállak, összerakni.

ezer emlékszilánkból.

Néha pengeként vágnak.

Olykor, mint kicsiny

hajszálak.

simogatnak.

Új élményekre

csalogatnak.

Fáradt, lelkem

rejteke,

hol táncra,

kelve

csatangolnak.

Lázasan illesztem,

össze rólad,

a szent képet.

S mit számít,

ha oly hamis,

mert lelked

bennem éled.

Egy kifakult, öltöny,

néhány hajszál.

Furfangos zöld.

Ennyi, maradtál.

Torzított emlékek,

Mik rólad,

mesélnek.

Mégis kiraklak.

Ki akarlak!

Életbe, csallak.

Zenéje van minden

darabnak.

Így adózok,

neked,

a halhatatlannak.

Marius Crowen Írói alkotásai: Olvasó napló 5.: S. R. Curtis : Zorro a fekete lov...

Marius Crowen Írói alkotásai: Olvasó napló 5.: S. R. Curtis : Zorro a fekete lov...: Milyen jó, ha nosztalgiázik az ember! Visszatűnik régi gyerekkora, a Vasárnapi Disney délutánok. Aztán elkezd éhezni, a régi gyermekkori hő...

Marius Crowen Írói alkotásai: Feliz cumpleaños Senior Zorro!

Marius Crowen Írói alkotásai: Feliz cumpleaños Senior Zorro!: Tíz éves voltam, amikor az apró világvégi faluba költöztünk, és hazugság lenne, ha azt mondanám, annyi mindenre emlékszem. A ház két...

Marius Crowen Írói alkotásai: Varázs

Marius Crowen Írói alkotásai: Varázs: Ha varázs pennám lenne, polcomról levéve, aranyfestékkel kenve fércelném neved, titkos könyvembe. S hogy a tinta szárad ...

Olvasó napló 5.: S. R. Curtis : Zorro a fekete lovas

Milyen jó, ha nosztalgiázik az ember! Visszatűnik régi gyerekkora, a Vasárnapi Disney délutánok. Aztán elkezd éhezni, a régi gyermekkori hős kalandjaira, de úgy isten igazán. Mindent végig nyomoz végig kutat, beleértve, a számtalan sorozat, és rajzfilm feldolgozást, mozifilmeket és a könyveket is. Én magam kicsit szomorú következtetést vontam le, hogy Zorro kedvenc hőseim egyike bizony nem emelkedett a csillagok közé, mint a Batman vagy Loki, a későbbi filmes, de még a könyves változatban sem. Johnston McCulley regényeiről, már teljesen lemondtam, Isabelle Allende Zorroját, pedig újra el kellene olvasnom. Igen, újra. Ez nálam kiábrándító eset, elfelejteni egy regényt, cselekményét elásta agyam, mert nem volt számára jelentősége. Ebből adódik, hogy mire, hosszú keserves kutatás után, végre szert tettem egy az álarcosról szóló regényre nem vártam sokat. A történet rövid, ezt igazán nem volt nehéz, megállapítani, elég volt kézbe venni a könyvet. Címlapjáról, gyanúsan köszönt vissza a sokak megszokott kép, a fekete lovas, két lábra ágaskodó lován, ezúttal kivont karddal a kezében, sziluettjét csupán a telihold fénye világítja meg, majdnem minden Disney epizód végén láttunk egy hasonlót, ma már tipikusan legendás Williams mozdulat.

 A klasszikussá vált Williams, épp egy aktuális mozdulata, a rengeteg közül:

Reményt is keltett bennem. A klasszikushoz nyúlhatott az író, gondoltam. Igen az író, S. R. Curtis, Sherlock Holmesként vetettem, magam utána, de személye titokban maradt, és csupán annyit találtam róla, hogy írt két másik hősünkről szóló regényt is, ami természetesen nem jelent meg magyar nyelven. Rászántam egy estét a regényre, hiszen egy kiadós olvasás után, hamar álomba szenderül az ember. Derült égből ért a villámcsapás, hogy Don Diego De La Vega, mintha csak a filmvászonról ugrott volna egyenesen a lapokra, még csak hetyke bajusza, és magassága is stimmelt. Viselkedéséről nem is beszélve, tökéletes lekopírozása volt Williamsnak. A cselekmény azonnal beszippantott, tipikus példa, a klasszikus receptre, minden oldalon történt valamiféle apróság, ami ébren tartotta az érdeklődésem. Mégsem volt egyetlen logika gikszer se. Ennek a Zorronak is vágott az esze, akár csak a borotva. Néhány karaktert megmásított az író, Bernardoból Felibe lett, aki egy kamasz fiú, kicsit nehezemre esett megbarátkozni azzal, hogy egy élettapasztalattal nem rendelkező kamasz, hogyan lesz segítsége, Zorronak, de végül, annyira enyhén segítette, hogy elfogadható volt. Don Alehandro, és a Hasienda, nem változott, a történet óriási előnyeként. Garcia őrmesterből Mendoza lesz, de a karakter jegyek változatlanok maradnak. Beleszőtt, egy plusz szerelmi szálat, Victoria a kocsmáros személyében, aki naivan beleszeret Zorroba, és pont Diegoból szeret ki. Ugy-ugye, itt is visszaköszön Verduga történetszál 1958-59-ből. A kapitányból Alcade lett. Viszont a finom változtatások, annyira óvatosak voltam, hogy szépen belefeküdtek az eredeti koncepcióba. A tetőpontnál, amikor Diego feltalálja magát, és siklórepülésre alkalmas szárnyakat készít magának a Da Vinci -féle tervek alapján, enyhén Batmanes hatást keltett. Kicsit lezáratlan a cselekmény, hősünk megmenti apját és szerelmét, de győzelme nem teljes, és nem egyszer jelzi az alkotó, hogy tetteit, majd számtalan dicső tett követi. Szerelme, és élete nem boldog, Diegonak, hiszen Zorroként legyőzve önmagát, elhódította a szeretett nő szívét, és az apja szemében sem több, egy iskolát félbe hagyó tapasztalatlan ifjúnál, és amíg meg nem szabadul az álarctól, nem fedheti fel szerettei előtt magát. Természetesen, utólag kiderült, hogy Curtis a többi könyvre utal, a kicsit kettévágott cselekménnyel. 
A másik két Curtis könyv borítója, magyar kiadásról sajnos nem tudok:


A könyv 1994-ben készült, már ez is roppant érdekes, hiszen a Disney 1992-ben újra vetítette a legendás sorozatot, immár színes változatban, ehhez hozzá vesszük, hogy Burton nagysikerű Batman Visszatér, című filmje szintén 92-ben mutatkozott be a széles vásznon. Az ezt Egyesült államokban követtő két könyv borítója, még gyanúsabbá teszi, hogy Curtis, megpróbálta kicsit feléleszteni, és megreformálni, a Disney Zorroját. A filmiparban amúgy is voltak, vannak ilyen próbálkozások, pl. Terminátor, Batman, Star Wars, Largo Winch, Miami Vice, vagy akár sorozatok megregényesítése esetén. Valószínű, itt is hasonló lehetett, aki feltétlen kalandra vágyik, annak az apró eltérések ellenére, könnyed olvasmánynak ajánlom. Engem meggyőzött, még akkor is, ha szerintem sok eredeti karakterekhez kár volt hozzányúlni, őszintén gondolkozom, hogy közízlés megváltozása miatt történt -e, de Allende Zorroját, bőven elveri, mert a kevesebb néha több.