Kultik I.

Miami Vice (1984-1989)

Az idő, jó mérce, az óriási filmiparban, és minden alkotás, vagy néha karakter esetében ki is derül pár évtized, lefolyása alatt, hogy valami ciki lesz vagy kúlti, hogy divatosan fejezzem ki magam. Persze egy kicsit, olyan ez, mikor hajfestéket kever az ember, vagy nagyon dögös lesz a vége, vagy nagyon borzalom. Nos, ez a sorozat, kőkemény kultuszt épített ki magának, még annyira, hogy az új sztárokkal teletűzdelt egész estés 2006-ban készült film, is csak halvány másolata lett. Képtelen volt , visszahozni azt az életérzést, amit a sorozat, aminek volt öt éve már az első pár epizódban, beleolt az emberbe.

Valahogy, úgy sikerült, hogy a Miami Vice, fogalom lett, és őrületesen újnak hatott az aktuális években, az idő elteltével, és számtalan zsarupáros sorozatos próbálkozás után, kiderült, hogy jócskán egyedire sikeredett. Ezúttal, is kicsit fejtegetem, persze a saját véleményemet is hangoztatva, hogy mitől is döglött, illetve döglik ma is a légy. Hiszen a sorozat, sokadjára is újra nézhető, és élvezhető, ami nálam elég nagy kincs.

A történet: Adott két leginkább beépített rendőr, Sonny Crockett és Ricardo Tubbs, akik társak lesznek, és az együtt töltött szolgálai idejüket meséli el a sorozat. Ezt ennyire egyszerűen össze lehet foglalni, de a részletekben van az ördög elrejtve. A sorozat, kezdeti hajtó ereje a bosszú, mind a két főhősnél, később az erős motivációkkal szinte végig képben van sorozat, egy – két gyengébben sikerült sztorit leszámítva. Nem maradnak, elvarratlan szálak, még akkor se, amikor több évados szünetről beszélünk egy történetben. Nincs túlzottan, csak a két főhősre fókuszálva, minden fő és mellékkarakternek, meg van a maga mesélni valója. Végül is kikövetkeztethetjük, hogy az idő előre haladtával, az egész osztály, főszereplővé válik, de Castillo hadnagy a felettesük, mindenféleképp. Egyértelműen karakter hű és centrikus a sorozat.

A karakterek:

Több, mint 12 meghallgatást, tartottak, mire kiválasztották a szereplőket, és nem csak a főbb karakterekre helyeztek hatalmas hangsúlyt, hanem a rosszfiúkra, beugrókra is. Találkozhatunk: pl. Bruce Willissel, Liam Neesonal, Helena Boham Carterrel, Melanie Griffithel, Ben Stillerrel, vagy Phill Collinsal, csak hogy a leghíresebbeket említsem. Willis kifejezetten nagyot alakít. Érdemes megnézni, a vele készült epizódot, amire már az első pár részben belebotlik az ember.

James Sonny Crockett(Sony Burnett):

 Alakító színésze Don Johnson: Sonny olyan mint Miami, napsütötte, könnyed. Zsarunak kőkemény. Kicsit, megtört és gyűrött, de tapasztalt, és önfejűsége ellenére, nos az egyik legjobb. A magánélete romokban, és nem csak rá, de végig az egész sorozatra jellemző, hogy karaktereink párkapcsolatai, csak ritkán derűsek, mindig tönkre teszi az erőszak, vagy annak következményei. Háttértörténete szerint, egykori focisztár, aki megjárta Vietnamot, ezek után lett rendőr. Senkit ne lepjen meg, hogy Vietnam, és Kuba témája fel-fel tűnik a sorozatban, hiszen a 80-as években járunk.

Ricardo Tubbs (Cooper): Alakítója Philiph Michael Thomas. Rico, a bátyja miatt kerül Miamiben, egyébként, már az első két epizódban kiderül, hogy, csak közrendőr, és bátyja személyiségét , használja fel, a bosszúhoz. A bosszú, ami összehozza Crockettal, mert ugyanaz az ember okozta Sonny társának halálát is. Stílusban, teljesen különbözőek. Teljesen mást képviselnek, más zenét szeretnek, máshogy öltözködnek. Az alkotók kifejezetten aprólékosra vették, a sorozat minden karakterét, utólag nézve centiről centire.

Sonny Crockett, és Ricardo Tubbs

Martin Castillo hadnagy: Alakítója Edward James Almas: Castillo csendes típusa, hogy is mondjam, egy titkos kung fu harcos rejt. Óriási kedvencem, olyan, mint egy fantom, és Charles Bronson keveréke. Japán és maffia rokoni kapcsolatokkal. Nem ő a nyomozók főnöke kedvence, Lou Rodrigezt váltja a csapat élén, Nyilvánvalóan eladhatóbb karaktert láttak Castillo személyében.

Martin Castillo hadnagy

Gina Navarro Calabrese (Saundra Santiago) és Turdy Joplin(Olivia Brown) A két csinos nyomozónő állandó tagja a csapatnak. Gina egy ideig együtt van Sonnyval, a válása alatt és körülbelül az első évad nagy részében, később a szerelem, érthető okokból, az erőszak jelzem itt is ok, elhalványul.

Gina Navarro Calabrese, és Trudy Joplin

Stanley Switek (Michael Talbot és Larry Zito( Jhon Diehl): A sorozat gügye bogaras párosa. Mintha az lenne a dolguk, hogy sok esetben komikus színt hozzanak az epizódokba. Viszont később az egyik legszomorúbb tónust ők ütik meg.

Stanly Switek és Larry Zito

Nem fukarkodtak a stábosok azzal sem, hogy állandó mellékszereplőket alkalmaztak, akiket nem cseréltek le, sőt nem változott a viselkedésük, jellemük soha zavaróan, ami nálam csillagos ötös. Szépen kidolgozták történetüket, ügyelve a tévedések elkerülésével.

Agresszió, kokain, fegyverkereskedelem, maffia, korrupció. Folyamatos szereplője a Miami Vicenak, aprólékosan, okosan adagolva,beleépítve szereplőink mindennapjaiba, hirtelen sorsfordulatokat generálva, számtalan oldalukat előtérbe helyezve, reálisan kezelve. Hőseink nem szuperhősök, sebezhetőek, lelkileg testileg egyaránt. Italba, szerencsejátékba menekülnek, és nagyon tudnának szeretni, csak hát a "zsaruélet".

Mivel nem szeretek mai szóhasználattal spoilerezni, a szereplők sorsáról, nem írok, aki kíváncsi nézzen bele, vagy nézze végig, már az érzés megéri.

Főbb szerepet kap a város szinte minden porcikáját bejárjuk, házról-házra. Az autók, a fegyverek. A divat Armani, Versace, Hugo Boss ruhákat jelent, amiket sokszor kifejezetten a karakterekre terveztek. A klipszerű jelenetek, a zenei aláfestés alattuk többek között: Genesis, Painter Sisters, Tina Turner, Billy Idol. A Jan Hammer -féle főcímdal első osztályú, kettő Grammyt is kapott.

Két főszereplő autó volt, Ferrari Daytona, Testarrosa, a második autó a harmadik évadtól, vált állandó szereplővé.

Ahogyan a Saint Vitus Dance, egy 42' Endeavor vitorlás, amiben Crockett lakik a sorozat nagy részében. Illetve több összesen 5 motorcsónakot használtak. Ebből egyet Don Johnson meg is kapott ajándékba, a forgatások befejezése után. A leghallgatagabb, és a legmulatságosabb jeleneteket, Elvis az aligátor hozta, aki Sonny állandó hálótársa, és vendégriasztója, és házőrzője volt a Saint Vitusnak.

Párosunk a Ferrari Daytonában:

Majd később a Testarrosában:

Összegezve, néha nem árt alaposnak lenni, és rászánni az anyagiakat, ha egy történetben van fantázia, mert ennyire egyedivé, és utánozhatatlanná válhat. A cselekmény, a karakterformálása, olyan szinten megemeli a szereplők, sőt még a helyszínek közötti kémiát is, hogy ezt még a Colin Farell, és Jamie Fox főszereplésével elkészült mozifilm sem tudta felidézni. Valahogy nem is vártam tőle, azt, hogy öt év történéseit, drámáit szerelmeit visszaadják egy fél este alatt. Sorozat utóélete virágzik utalásokban, gondoljunk Bad boys filmekre, videojátékokra, sőt a ruhaiparra. Tanulság a jelenkornak, a 80-as évek korosztálya nem volt ciki, tudtak nagyot maradandót alkotni, ami se nem giccses, se nem nevetséges nem lett az idő elteltével. Egy élmény volt újra végig nézni a sorozatot, és habár a szereplők nem lettek mozisztárok, de fogalmak azok biztosan, és még valami, ha valaki az igaz Sonnyra, és Ricora kíváncsi, ne a filmet nézze, mert csak halvány másai a karakterek egykori énjüknek. Jó trópusi hangulatot kívánok mindenkinek, remélem kedvet csináltam hozzá.

Néhány nap margójára

Yoda

Yodát, minden falubeli ismeri, látásból biztosan. Engem, és páromat, ritka, hogy ne kísérjen el a boltba, vagy akárhová, a településen. Állandó útitárs. Sosem bánt senkit, viszont kedves és érdeklődő.

Nem volt kérdés, hogy megtartjuk -e, mikor kicsi volt. Párom azonnal beleszeretett, hosszú fekete fürtös szőrébe, és pici gomb szemeibe. Pulcsinak neveztem el. Ahogy cseperedett, a szőre félig kisimult, és olyan égnek álló fülei lettek, mint az anyukájának, aki kiváló patkányozó foxi volt, amíg, meg nem mérgezték, tömegesen több más cicával és kutyával együtt. Viszont a kutyusunk, az apuka genetikai állományából és örökölt, aki nem állt szépség hírében, inkább rémhírében. Jó pásztor őrző kutya hírében annál inkább, és mit ad ég., a mi apró kutyánk, ügyesen őrzi, az aprólékot évek óta, kiválóan jelez, és ha gond van, máshogy ugat, mert bizony a gazda is megszokja hogy mire kapja fel a fejét. Ha idegenként a porta környékére tévedsz, és itthon van, nem jössz be a kapun, csak az utcán szelíd, és várja kíséri gazdáját. Persze a szomszédságba kirakott ételt szívesen fogyasztja, és nem bántja az ott lévő cicákat sem, ha látja, hogy a ház köré tartoznak. Szeretve van. Foglalkozunk vele még az egészen kisgyerekekkel is jól kijön, él mint egy egészséges vidéki kutya, ha melege van, maga megy le úszni a patakra, és szívesen szaladgál, hempereg a nyakig érő fűben. A ragadással szaporodó növények szívesen tapadnak bele, amúgy is kócos szőrébe. Remélem így már megértitek, hogy bizony nekünk az életünk része, ez kicsit Yodára emlékeztető kutyus, és minden finnyáskodó édesanyát megnyugtatok, semmilyen bőrbetegsége nincs, makkegészséges. Nem szép, de azon felül, egy nagyon okos, hasznos, igazi kutya. Kérdem én, te édesanya , aki hangosan fintorogsz, büszke vagy arra, hogy ilyen példát mutatsz a kisgyerekednek - „Fúj milyen ronda kutya, ne nyúlj hozzá!”? Bele gondolsz abba, mit érsz el ezzel? Ha valami már nem szép, az nem lehet jó? Ki kell, ábrándítsalak, a világ tele van, ronda állatokkal, emberekkel. Senkihez ne szóljon majd a gyerek, mert nem elég szép? És te fiatal lányka, aki lenézően játszod az agyad, mások előtt, egy kisállatott gúnyolva, remélem majd nem a saját károdon fogod megtanulni, hogy „szép tányérból jól lakni, nem lehet”.

Yoda egy igazi csoda, és a példája is mutatja, amit ez a társadalom nagyon kezd elfelejteni. Az igazi tartalmat, nem kívül kéne keresni. Egy sérült, esetleg beteg, vagy csak szimplán csúnya embertársunk is lehet csodálatos, tiszta lelkű ember, és nagyon jó barát. Jó lenne, ha kezdenénk megállni, az értelmi sülyedésben kedves emberek, mert senki sem tökéletes. Nem mindenki vagyonos, vagy szép, de ha nem vesszük a fáradságot, hogy ne fintorogjunk azon, ha valaki vagy valami kicsit másmilyen, és nem elég tökéletes, akkor ne csodálkozzunk, ha egy szép, de értéktelen kapcsolatokkal teli világunkban ébredünk fel, egy napon.

Utóíratként: Yodánk, nem foglalkozik, a rosszindulatú emberekkel,  és boldogan telepocival, hatalmas simogatás adagokkal élte át, a mai napot is. 

Szentemnek

Rólad álmodom, éberen

anyám.

Szellőként suhansz át,

homlokomon.

Csendesen szökdelve,

a nem felejtett lelkek

táncát.

Megpihensz a

keresztúton.

Emlékszem még én is

Krisztus arcára a kereszten.

Ahogy szomorúan őrzött minket

csőszös éjszakákon,

a csillagrengetegben.

Harmatos volt a fű,

kérges talpad alatt.

Sutyorogva hallgattuk,

hogy csalnak a nyulak.

Összebújtunk, te meg én.

Égett zöld szemed.

A fekete pillák alatt.

Szomorú jövőt jósolt a szél,

te tudtad, hallgattad.

Mégis kacagtál öblösen.

Hajad táncolt fürtösen,

a felkelő napfényben.

Csacsogtál verebesen.

Imádkoztál csendesen,

hátha megszán az Isten.

A fán lógó, szomorú,

nem nyitotta fel szemét.

Befogta, szabad gyermekét.

Bánatos kegyetlen Isten.

Megtörte szíved szelét.

Ott csillagtengerben.

Keresztút mentén.

Ritkás ligetben.

Hevertünk mi ketten,

S sokszor anyám,

Éberen rólad álmodom,

a felkelő napfényben.

Marius Crowen Írói alkotásai: A vers a szívemben: Költészet napja 2019

Marius Crowen Írói alkotásai: A vers a szívemben: Költészet napja 2019: Drága Mária tanárnő!  Ma nincs pedagógus nap. Mégis ön sejlett fel emlékezetemben, amikor a fa széken az ablak mellett, olvasta fe...

A vers a szívemben: Költészet napja 2019

Drága Mária tanárnő!

 Ma nincs pedagógus nap. Mégis ön sejlett fel emlékezetemben, amikor a faszéken az ablak mellett, olvasta fel, apró osztályunknak a Toldit, életre keltve Arany János kalandos, csodálatos költeményét. Ha vannak az életben első szikrák, talán nekem ez lehetett az első, hogy otthon az asztalfiók aljába, titkos sorokat írjak, kék golyóstollal. Igen, így indult el a furcsa szerelem, a toll és én közöttem, a Toldi ihlető erejével. 

Aztán egy napon, azt mondta:

– Szavaló versenyre viszlek. 

Pedig, nagyon nem szerettem én, ezeket a versenyeket. Tanulni rájuk pluszban, és minden évben. Verset választani, pedig még kevésbé tudtam, hiszen sokkal közelebb álltak, hozzám a mesék, és az akkor egyre inkább teret hódító mozivászon. Aztán, amikor megláttam, hogy milyen hosszú a vers, megijedtem:

 – Hogyan fogom én ezt megtanulni? – forgattam a szemeim, és bizony fogalmam sem volt, hogy mi lehet az a törökbúza, pucikpad, eszterha, hát még a csusza. A legijesztőbb gondolat pedig ki is csúszott a számon.

- De tanárnéni, nekem nincs is nagyapám!

- Na hát, hunyd be a szemed, és gondold el, milyen lenne ha lenne egy nagyapád - válaszolt, mosolyogva. 

- Lásd magad előtt! Milyen lenne a szeme, a haja? Halld a hangját! Sokat mesélne neked? Megtanítan a világ dolgaira? Vajon mit szeretne csinálni?

Így alkottam, meg életem első karakterét, a nagypapát, ami sosem volt, egy képzeletbeli világban. A vers hosszú volt, de legalább apót láttam magam előtt. A szavak értelmét, tanulni megjegyezni kellett.

 S nem lettem győztes, a nagy napon. Aztán rájöttem, hogy mégis nyertem, ahogy rohant az élet. Felnőttem. Gyorsabban, mit ahogy kellett volna, és ahogy múltak az évek, úgy színesedett ki minden szó elmém rejtekén. Neki futottam az akadályoknak, újra és újra, még ha titkos szobákban sírtam is. A pucikpadon ülő apó bölcsessége, sziklaszilárd talajt adott, esténként pedig nőttek a tervek tornyai. Az apók, anyák, apák, fivérek, hősök, papírra kerültek, láttam harcaikat, pihenésüket, szerelmüket. Oly élesen, mint magamat is, toronyrakás közben. Rímekben beszéltem néha, még napközben is. S a rímek, a történetek megmaradnak örökre, és születnek szüntelen, békét, örömet,  csodát hozva az életembe. Könnyű lesz -e tovább menni utamon? Nem számít:     

„ a csuszák, megvannak, újra lehet, megint rakni”

Köszönöm, drága tanárnő, az életre szóló tanácsot, és az irodalom iránti szenvedélyét, amivel engem is megfertőzött. Ezt a videót önnek ajánlom, kérem fogadja szeretettel:

Hulló Csillagok 1. Jean - Michael Vincent (1944 - 2019)

Szépek, gazdagok, sikeresek, és népszerűek voltak. Ennél többet, senki sem kívánhatna. Sokan már a felével is beérnénk. Ezeknek az emberek, egy részük legenda, mégis tönkre tette magát, vagy még rosszabb öngyilkos lett. A most indult cikksorozattal, rájuk emlékezünk.   

Jean - Michael Vincent (1944 - 2019)

A világ, alig egy hónapja megdöbbenve vette tudomásul, hogy Jean - Michael Vincent meghalt, már jóval egy hónappal előbb Február 10-én, de csak márciusban került nyilvánosságra. A magyar embernek is igazán foroghattak az agytekervényei, hogy ugyan kiről is lehet szó, így kicsit megkönnyítve, nekem azonnal a sorozat jellegzetes zenéje intett vissza, a gyermekkori estékről. Az emberünk nem volt más, mint a legendás csodahelikopter pilótája Stringfellow Hackke,

igaz a gázsija, az akkori átlag színészi fizetéshez képest nagyon is magas volt epizódonként 46 millió forintot érő összeg, a harmadik nagyon is sikeres évad után, kénytelen volt távozni a sorozatból. Már akkor, sajnos kijelenthetjük, hogy pályája csúcsán, nem tudott úrrá lenni, alkohol illetve drogproblémáin. A családjában, nem ő volt, az első, és mint tudjuk a gyerekkori példa...

Az aktív évei, 1967- 2004 között voltak. A filmipar gyorsan felfigyelt, a kiváló adottságokkal rendelkező fiatalemberre. Népszerűsége a 80 -as évek közepén tetőzött, és sajnos akkor már önpusztítása is, az alkohol és a drogok, a mindennapi életének részesei voltak.

 Valahol a karrierjének kezdetén:

Pedig legendás színészekkel játszott együtt a filmvásznon, úgy mint, Charles Bronson, Jhon Wayne, Burt Ruynolds, Rock Hudson vagy Gene Hackman. A sorozatból való kilépése után, több kisebb költségvetés filmben is szerepet vállalt, az alkohol problémái is kísérték útján. Nem volt mentes élete a botrányoktól, a nyilvánosság előtt többször is részegen jelent meg, és az egyik barátnőjét, nyilvánosan meg is verte. 1996-ban autóbalesetet szenvedett, hangja végérvényesen eltorzult, alig akadt munkája. 2012-ben elvesztette az egyik lábát, a vagyona teljesen oda lett, és több milliós adósságot halmozott fel. Egy 2014-es interjúban, az is kiderült, hogy a túlzott alkoholizmus következtében, nem emlékezett, életének jó pár eseményeire, sőt még a baleseteire sem.Magánemberként háromszor nősült, lánya Amber 1972-ben született, az első házasságából, az édesanyja Bonnie Poorman.

Az utolsó szerepében(2004)

A legszomorúbb az, hogy alig pár sorban összeszedtem egy embernek az életét, ami szépen fényesen, és viszonylag könnyen indult, csak az alkohol, és a kábítószerek ne lettek volna. Az egyik cikk, amit nemrégen olvastam, elég szépen megfogalmazta azt, hogy a lelki békét végre megtalálta a harmadik házasságában. Csak azt nem értem, de lehet, hogy ehhez, én túl józan életű vagyok, hogy miért nem akkor kereste a lelki békét, amikor egészséges volt, és gyönyörű. Öreg emberi hiba, pazarolni és akkor tanulni meg élni, amikor már nincs lehetőség minőségi életre. 

Hamutánc

Hiába érkeztél,

Fényes Istenem.

Arany fürtjeid,

kápráztattak engem.

Égszínű szemed,

rabbá tette lelkem.

Büszkeséged, elvette

a kedvem.

Nem volt elég

semmilyen tettem.

Önző voltál.

Fényes

istenségem.

Mohon ettelek volna,

de ékköves függönyök

mögé bújtál.

S csak tapostál.

Hagytad folyni, könnyeimet,

Amíg egyszer csak föld

panaszkodni

kezdett.

Mosolyogva

indult utánam.

Megszáradván,

hamuvá válván.

Elcsente a súlyát

lépteimnek.

Simogatta,

talpam.

Kegyelmedet,

nem kérve.

Csupán porrá

válni, vágytam.