Megérkezett!!

Megérkezett A Gotham éjszakai árnyai 9. fejezete, ahol megjelenik  közkedvelt Jokerünk, arcára fagyott mosolyával. A fejezet itt érhetitek el!

http://gothamejszakaiarnyai.blogspot.hu/2014/12/9fejezet.html

Mit ünneplünk Karácsonykor?

Amikor még gyerek voltam, hatalmas plafonig érő karácsonyfákra emlékszem. Vágyakra pólyás és hajas babákról. Csillagos délutánokba olvadó szánkózásokra, apám erős termetére, ahogy húz engem, karfás szánkómon. Vártam, az éjfélt Szenteste, hogy majd jön a Kisjézus az angyalkákkal és lerakja a fa alá az ajándékaimat, mert egész évben olyan jó kislány voltam. Csengőszó jelezte jöttét, ami valljuk be, nem volt egyéb, mint egy egykori birka való kolomp, amit apám rázott, az ajtó mögött. Mondjuk nem egészen értettem, hogy elvégre a Jézuska, miért nem pont ugyanolyan babát kaptam sose, amire én vágytam.

Persze felnőtt fejjel már megértem, a becsületes ember pénztálcája, bizony nagyon szűk volt már akkor is, hát még napjainkban.

Viszont, térjünk vissza a lényegre. Ha az embereket megkérdezzük, mit is ünneplünk, Karácsonykor, szinte mindenki azonnal rávágja: – Jézus születését.

Valóban?! Akkor nézzünk egy pár érdekes tényt, ezzel kapcsolatban, a bibliából

„Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy számoljanak össze minden

embert, aki a Római Birodalom területén lakott. Ez volt az első népszámlálás. Ebben az

időben Szíriában Cirenius volt a helytartó. Mindenki elment tehát a saját szülővárosába

feliratkozni. József is elindult a galileai Názáretből Júdeába, Dávid városába, amelyet

Betlehemnek neveztek. József Dávid családjából és nemzetségéből származott. Vele

volt Mária, a jegyese is, aki akkor gyermeket várt. Amíg azonban Betlehemben voltak,

eljött Mária szülésének ideje. Megszülte első kisfiát. A gyermeket bepólyálta és a

jászolba fektette, mert a fogadóban nem volt hely számukra. Azon az éjszakán a

környékbeli legelőkön pásztorok voltak a szabad ég alatt és a nyájukat őrizték. Egyszer

csak megjelent nekik az Úr angyala, és Isten dicsősége ragyogta körül őket. A pásztorok

megrémültek, de az angyal így szólt hozzájuk: ’Ne féljetek, mert nagy örömhírt hoztam,

ami minden embernek örömöt szerez majd! Ma megszületett nektek a Szabadító Dávid

városában, aki az Úr Krisztus. A jel pedig, amelyről felismeritek, ez lesz: egy

kisgyermeket találtok majd, aki egy jászolban fekszik bepólyálva’” (Lk 2:1-12, EF).

Tételezzük fel: József valóban elindult, a várandós Máriával, gyalog vagy szamárháton, Názáretből Betlehembe, ami 136km, gyalog mintegy 36 órás út, a mai útviszonyokon, ami ugyebár Jézus születésekor nem volt adott. Nem hiszem, sőt nem hiszik, hogy József ilyen útviszonyok között főleg télen útnak indult.

Istállóban született Jézus, már ez sem igazán optimális, amikor repkednek a mínuszok, bepólyálja, a jászolba fekteti a kisfiát. Ha a születése tényleg Karácsonyra esett, akkor nem legeltethették a szabad ég alatt a pásztorok a nyájukat, ugyanis a Kiszlév elején (a mi november hónapunk közepén)

kezdődik a nyájak teleltetésének az időszaka.

Nos tehát vagy az evangéliumi történet a hibás, vagy a világ ünnepli rossz időben Krisztus születését.

Az új számítások alapjai:

Keresztelő János születése: Mint tudjuk mikor Mária meglátogatja Erzsébetet, akkor Erzsébet hat hónapos állapotos lehetett.

„Bemerítő (Keresztelő) János születésének legvalószínűbb időpontja a zsidó naptár szerinti

Sziván hónap (május-június). Az ezt alátámasztó bizonyítékok a következők:

János apja lévita volt, aki templomi szolgálatot töltött be akkor, amikor az angyal elmondta

neki, hogy gyermeke fog születni. Zakariás Abijah csoportjához tartozott (Lk 1:5).

Az 1Krón 24:1-19 beszámol arról, hogy Áron leszármazottait 24 csoportra osztották, hogy

részt vegyenek a templomi szolgálatokban. Az 1Krón 24:10-ből pedig megtudhatjuk, hogy

Abijah csoportja a nyolcadik volt a sorban, hogy a templomi szolgálatot végezze. A csoportok

körforgása Niszán hónap (a szent év első hónapja) első szombatján kezdődött. Azonban a

pászka ünnepén, valamint pünkösdkor minden csoportnak szolgálatba kellett állnia egyszerre

a Templomban, így ezen a két héten minden lévita Jeruzsálemben volt. Ha ehhez a két

héthez még hozzáadjuk azt a nyolc hetet, amelyen Zakariás csoportjára került a templomi

szolgálat sora, Niszán kezdete után a tizedik hétnél tartunk az évben.

A szövegből megtudhatjuk, hogy miután letelt Zakariás templomi szolgálatának az ideje

Sziván havában (a szolgálata Sziván második szombatján kezdődött), azonnal hazament, és

nem sokkal ez után a felesége, Erzsébet teherbe esett (ennek legvalószínűbb időpontja

Sziván hónap harmadik szombatja után nem sokkal).

Ennek következtében Bemerítő János születésének legvalószínűbb időpontja Niszán hónapja

lehetett.”*¹ Azaz márciusra tehető János születése, ebből következik, hogy Jézus születésnapja szeptember(14) hónapra esik.

(1) Sátor

„És az Ige (hús)testté lett és itt sátorozott miközöttünk és szemléltük dicsőségét, mint aki az

Atya egyszülötte, tele kegyelemmel és való(igaz)sággal” (Jn 1:14, VIDA). A versben található

kifejezés, a „sátorozott”, amely utalásként is felfogható a Sátoros ünnepre, amelynek idején

Jézus született.

A Lk 2:10 szerint az angyal üdvözlése a pásztorokhoz így hangzott: „Ne féljetek! Mert lám,

(öröm)hírként hirdetek nektek nagy örömet, amely minden népé lesz” (VIDA). A köszöntés

mindkét kiemelt eleme fontos része a Sátoros ünnepnek. Az ugyanis az öröm ünnepeként is

ismeretes volt, valamint a nemzetek ünnepeként, amely az egyetlen zsidó ünnep, amely a

nemzetek számára is kiemelt fontosságú (Zak 14:16-19). Így az angyal üdvözlése felfogható

úgy is, mint egy kifejezetten a Sátoros ünnepre utaló köszöntés.

Miután Jézus visszatér majd a földre, az egyetlen ünnep, amelyet a földön élők meg fognak

ünnepelni, a Sátoros ünnep lesz (Zak 14:16). Miért pont ez az ünnep? Minden más ünnep

beteljesedett az Újszövetségben, kivéve ezt az egyet. Talán a születésének ünnepe

megmarad majd örökké, mint emléknapja annak, hogy Isten közösséget vállalt a testben élő

emberrel, hogy kiharcolja neki az örökkévalóságban a helyet isten társaságában?

(2) Jézus szolgálata

Tudjuk, hogy Jézus harminc éves volt, amikor a szolgálatát elkezdte (Lk 3:23). A legtöbb

bibliamagyarázó szerint munkássága 3 és ½ évig tartott. Ha a kivégzésétől (pászka ünnepe 5

Niszán hónapban) visszaszámolunk hat hónapot, akkor is megkapjuk a születése hónapját,

ami nem más, mint Tisri.(Szeptember)

Még egy feltételezés:

Máté evangéliumában, Jézus, Heródes király idején született, aki a jól ismert bibliai történet szerint elrendelte a két év alatti kisgyermekek lemészárlását. A zsidó történetíró és hadvezér Iosephus Flavius (37-100) Kr. e. 4-re teszi Heródes halálát, mely előtt nem sokkal holdfogyatkozás volt, ennek alapján valószínűsíti, hogy Jézus Kr. e. 6-ban született.

A modern csillagászat adatai szerint Kr. e. 6-ban hetven napig volt látható az égbolton a Halley-üstökös, melyet néhányan a Máté evangéliumában említett – napkeleti bölcsek iránymutatójával – a betlehemi csillaggal azonosítanak.
Kr. e. 7-ben a Jupiter és a Szaturnusz együttállása volt megfigyelhető, mely csillagászati jelenséget szintén össze szokták mosni a betlehemi csillag történetével.

Mint látható, számos elmélet született az elmúlt évszázadokban Jézus születésének meghatározásával kapcsolatban, ám bizonyossággal a mai napig nem ellenőrizhető és nem állapítható meg a pontos dátum, melyet inkább a különböző hagyományokhoz, illetve a kereszténységbe átültetett pogány ünnepekhez igazítottak.²

Akkor mégis mit ünneplünk Karácsonykor?:

Téli napforduló:(dec21-22)

Yule³: „ a nap visszatérése” . :Yule idején, az Istennő vajúdik, és végül világra hozza a Csillaggyermeket. A gyermek nem más , mint a napisten Ostara.

A legsötétebb napon örökzölddel díszítik otthonaikat, magyallal, borostyánnal, fagyönggyel, díszítik az otthonokat, táncolnak mulatoznak.

A római hagyományokban ekkor történik⁴:

Saturnus (a termőföld) újjászületése,  Saturnalia Mithrász (Sol Invictus, a Legyőzhetetlen Nap újjászületése, december 25. Azon a napon a győzedelmes isten fa alakjában újra megjelent a földön.)

Tibetben:

Dosmoche: A Meghaló Év ünnepe. Öt napig tartó fesztivál, melynek során a májusfához hasonló mágikus fát állítanak föl, amit drótból hajlított csillagokkal, keresztekkel és pentagrammákkal ékesítene fel. Ijesztõ maszkokba öltözött táncosok riasztják el az új év ártó szellemeit. Egész nap ünnepelnek és imádkoznak, végül a városi nép lerombolja a fát.

A Zsidóknál:

Hanukka zsidó történelmi eseményhez kötődik, de a régi napfordulós ünnep adoptálása.

Menóragyújtás: a fény növekedését szimbolizálja
Ajándékoznak, társasjátékoznak, kártyáznak

Azaz, jobb ha tudjuk, hogy igazából Mithrász vagy a csillaggyermek újjászületését ünnepeljük, mert ez nem Jézus születésnapja. Ezt a dátumot a IV. században Gyula pápa rendelte el, Jézus születése napjával, szándékában nyilván semmi elnyomási törekvés nem volt a pogány hagyományokat illetően.

Persze a szeretet és ajándékozás az marad. A hit pedig mindenkinek szíve joga, de nem tudom mit szólna közülünk bárki, ha egy katolikus pap, átírná a személyiben a születési dátumát.

Források:

1: Tóth-Simon Károly:MIKOR SZÜLETETT JÉZUS VALÓJÁBAN?,http://infaustus.wordpress.com/ (cc) 2008, 2012

2:NT – barikad.hu

3:Anne Marie Gallagher: Boszorkánybiblia; Alexandra; 2007

4:http://web.tvnetwork.hu/vidaa/wic/yule/

A valódi titkok könyvtára!

Apokrif Iratok:

A kifejezés, azokat az írásokat rejti, amiket, az egyház, vagy mondhatnák azt is, egyházak kizártak a bibliából, amelyek eredetileg igencsak a részei voltak. Csak egy kérdésem van, ha ez a könyv, tényleg Istentől ihletett, hogy volt mersze ahhoz, néhány földi halandónak, hogy csak úgy belevagdosson, saját hatalmi érdekében. Ezzel nem is lenne probléma, de prédikálnak arról, hogy mi a helyes út, miközben nem látom a nyomát annak, hogy próbálnak segíteni a világ rothadó problémáin. Miért veszik el az emberiségtől a jogot, hogy azokat, a szavakat, amiket Isten ihletet, teljes egészében megismerhessük. Mi jogon zárják el előlünk, bebörtönözve, az igazságot, és sok esetben az igazságokat is.

1. Újszövetség:

• Legendás jellegűek:
  a)Jubileumok könyve
  b)Ariszteasz-levél
  c)Ádám és Éva könyve
  d)Jeremiás apokrifon
  e)Ézsaiás mennybevétele

• Apokaliptikus jellegűek
  a)Szedrákh apokalipszise
  b)A tizenkét pátriárka testamentuma
  c)Mózes mennybemenetele
  d)Báruk szír apokalipszise
  e)Báruk görög apokalipszise
  f)Ezra apokalipszise
  g)Illés apokalipszise
  h)Szofóniás apokalipszise
  i)Ábrahám apokalipszise
  j)Ábrahám apokalipszise és testamentuma

• Tanító jellegűek
  a)Ezékiel könyve
  b)Jeremiás levele
  c)Jób testamentuma
• Költői jellegűek
  a)Salamon zsoltárai
  b)151. zsoltár
  c)151. zsoltár

2.Újszövetség

• Evangéliumok
  a)A Megváltó dialógusa
  b)Az apostolok emlékezése
  c)Az igazság evangéliuma
  d)Bertalan evangéliuma
  e)Egyiptomiak evangéliuma
  f)Evangélium Mária szerint
  g)Fülöp evangéliuma
  h)Gamáliel evangéliuma
  i)Jakab protoevangéliuma
  j)József, az ács
  k) Júdás evangéliuma
  l) Mária evangéliuma
  m) Máté protoevangéliuma
  n)Nikodémosz evangéliuma
  o) Örmény gyermekség evangélium
  p)Péter evangéliuma
  q)Tamás evangéliuma
  r)Tamás gyermekkor-evangéliuma
  s)Zsidókeresztények evangéliumai
  -Nazareusok evangéliuma
  -Ebioniták evangéliuma
  -Héberek evangéliuma

  • Az apostolok cselekedetei

  a)András apostol cselekedetei
  b)János apostol cselekedetei
  c)Mária eltűnése
  d)Pál apostol cselekedetei
  e)Tamás apostol cselekedetei
  f)Tamás-akták
• Apostoli levelek
  a)Az apostolok levele
  b)Barnabás levele
  c)Jakab apokrif levele
  d)Pszeudo-Pál levelei
  e)Pseudo-Titus levele
  f)Seneca és Pál levelezése
• Apokalipszisek
  a)Bertalan-apokalipszis
  b)Jakab apokalipszisei
  c)Pál apokalipszise
  d)Péter apokalipszise
  e)Tamás apokalipszise
  f)János apokrif apokalipszisei
• Gnosztikus iratok
  a)Éva evangéliuma
  b)János apokrifonja
  c)Jeú két könyve
  d)Jézus Krisztus bölcsessége
  e)Mária leszármazása
  f)Péter prédikációi
  g)Pisztisz Szophia
  h)Fülöp evangéliuma

+ Szibillai jóslatok

A Batman Tőrténet folytatódik a 8. fejezettel..

Hőseink kicsit jobban megismerik egymást..kellemes olvasást..Isten hozott mindenkit újra Gothamben.

Ha megvénülünk

Manapság, nem érdekelnek a ráncaim, a hajam, a súlyom, mert van akinek ez nem számít. Azért szeret, aki én vagyok. Fittyentek a pénzre, amíg van annyi, hogy állja a számlákat. Csak úgy érzem, hogy napi hosszú órákig gürcölök azért, hogy valaki gazdagabb legyen, én pedig életben maradhassak. Az életem pedig szépen lassan eltelik, mindenféle értelem nélkül, mert nincs gondolkodni idő. Megvásárolták nyomorúságunk, mert ez így kényelmes. Van villanyunk, vizünk, gázunk, mű kajánk, és fogjuk be a szánkat. Nem baj, hogy amit elénk raknak, az méreg. Megtermelni nincs idő, üresen állnak a kertek. Már ha vannak kertek, mert ahol beton van, ott nem terem meg a föld. Ott csak kockába bebörtönzött emberek élnek, kik reggel munkába sietnek, este meg fáradtan kullognak haza, ahol jön a mikrós vacsora. Mert az asszonynak sincs ételt tenni eléje, mert ő is lehúzta a maga műszakját. Dolgozott valaki másnak, megvásárolta a műanyagot, és visszaadta annak a valakinek, a pénzt, aki a munkájáért adta. És csodálkozik, hogy kiürül a zsebe. Aztán ez szépen kezdődik előröl, egészen addig, amíg megvénülünk, és elfogy jártányi erőnk is. Már ha megvénülünk..

Ezen a " szomorú" ünnepen, gyönyörűek a temetők, mintha a mennyországot , hoznánk le a halottainknak. Pedig, ha jobban ,megnézzük, nagy százalékban, a kinek a szebb, csinosabb a jobb az ami számít.. Holott szeretteink hiányát, odabenn kell éreznünk, minden nap, minden percben. Higgyük el sokszor a legmosolygósabb arcok rejtik, a legmélyebb gyászt.

Egy kis érdekesség:

Mindenki kezdte, valahol, ahogy én is. Egy kis érdekességet találtok az Ifjonti hévvel oldalán, elég mélyre kellett ásnom:)

Fépercesek sem ;)

1.

Hiányzik a pillanat, ami voltál.

Lopva jött, a tiltott.

Küzdve szított lángot.

Mégsem maradtál.

Eltiport, ébredő szerelem.

Még mindig...

Még mindig találok apróbb hiányosságokat a Gotham éjszakai árnyaival kapcsolatban. Azaz az eddig leírt történetben, az átszerkesztésén dolgozom, a kritikus logikai részeknek, még mindig  a türelmeteket kérem. Sok munka és ötlet vár rám egyébként is, és jelenleg az agysejteim feltöltés és ráhangolódás szintjén vannak, a közkedvelt denevérünkre.

Mentem, láttam, kalandoztam, hallgattam és beszéltem; azaz élménybeszámoló, az ország első verstabló avatásáról.

Szomorúnak indult a nap, lógott az eső lába. Kiléptem a bejárati ajtón, és azon imádkoztam, hogy ebben a latyakos időben, csak Jupiter, a majdnem kutyánk ne járjon itthon, mert akkor bizony le kell cserélnem frissen felhúzott világos nadrágomat. Megkönnyebbülten nyugtáztam, hogy egyedül kapkodom nem éppen őzgida lábaimat a buszmegálló felé. Az éjjeli hajmosás is hiba volt, kóckoronám nem tudtam teljesen eldugni, szürke süsüm alá, a félénken potyogó esőcseppek elől.

- Remek diákokkal együtt! - morogtam az orrom alá. Tapasztalatból tudtam, hogy nem jó útitársak, úgy utaznak akár az ezer évet megélt harci- csigák, tíz körömmel kapaszkodnak az ülésekbe, és nem engednek más hátsófertályának- ó ha tudnák, hogy mennyi és mennyi átdolgozott év, állva vagy ülve vár még rájuk, igazán nem nyávognák a nagybetűs fáradtságukat. Igaz, mi sem voltunk különbek annak idején. Nem ért csalódás, lazán a busz közepére sétáltam, és az egyik csőnek támaszkodva megvetettem két lábam. Lebiggyedt a szám, a diák had közepén, aki hurrikánként foglalta el az összes helyet, egy apró öreg-mami tipegett. Szándékosan nem vettek tudomást a jelenlétéről, kérni nem mert helyet, így csak egy kapaszkodót talált mentsvárnak az országút hullámvasútján. Végighordoztam a tekintetem, az előttem lévő üléseken, akadt még volna ott hely, egy kis jóindulattal, csak a szándék hiányzott a fiatal tekintetekből.-Vajon, akkor is ilyenek lennének, ha a saját nagymamájuk állna ott bizonytalanul- tettem fel magamnak a költői kérdést, de nem avatkoztam közbe. Szeretek remetekén hozzáállni a társadalomhoz, és csak akkor beleolvadni, ha muszáj. Féltem, hogy elérjem a csatlakozást, és szerencsém volt, pár perc múlva, a miskolci busz ablakán bámultam ki, már ha az ablak felé fordulva történő álmodozás annak számít. Aztán a „nagyvárosba” érvén, megízleltem a technika újkorának büszkeségét, az okos telefon térképét

- Azért, valamire még is jó, a sok csodakütyü, ami ki nem kopna, jobb kezéből. Azért bőven körbe pislogtam a környezetem, és igyekeztem rejtegetni kis okost. Az ördög sosem alszik, főleg ha van támadási felülete, én pedig nem vagyok egy Jean -Cloude Van Damme.

- Bingó! – kiáltott az eszem némán, mikor megtaláltam az iskola termetes ajtaját, lelkesedésembe, majdnem kizártam egy szegény diákot. Jóképű, kis suhanc volt a lelkem. Én pedig majdnem egy órával korábban kérdeztem. A vendéglátó tanárok kissé zavartak, de rendkívül figyelmesek voltak, bár bevallom, hogy én inkább a közeg nosztalgikus levegőét igyekeztem beszívni

 - Hiába, azok a diákévek, de szépek is voltak! - a hangmérnökös fiúkat figyeltem hébe-hóba, hogy vajon tényleg ennyire érdekelte őket, az ami készülődik, vagy inkább az óráról való igazolt lógás hozza őket lázba. Kisvártatva, egy tündéri idős hölgy csatlakozott hozzám, az egyik írótársam: Aleva Sárosi Erzsébet, aki később egy verseskötettel is megajándékozott, nem kis meglepetésemre. Be is iktatom az esti olvasmányaim közé. Aztán megérkezett Zsoldos Árpád is, aki elárulta, hogy csupán hat író lesz jelen rajta és az alkotásokat előadó hölgyön kívül, is mindenkit megkérdez, erről- arról.

- Nagyszerű - gondoltam- alig emlékszem az írásaimra, megalkotom őket, és kész - Sajnos, a nevekkel és a számokkal is hadilábon állok, amint meghallom rögtön el is felejtem őket, csupán az arcok égnek belém nyomott hagyva éveken keresztül, és a szenvedély ahogy szinte egymás szavába vágva beszéltünk, örök szerelmünkről, az írásról. Aztán szépen beszivárgott a közönség, a jövőre érettségiző osztályok. Azon gondolkoztam, vajon melyik oldalon jobb ülni. Unottan, mint egykor hajdanán mi is, ülni az előadókkal szemben, és arra gondolni, hogy még mindig jobb ez a felállás, mint a dolgozatírás a másik teremben, vagy ülni az én helyemben, akinek a nyelve hegyén van az alkotás minden szenvedélye, de nem tudja csak papíron igazán kifejezni. Elvégre, azért író az ember. Bevallom, nem reménykedem, még csak titkon sem abban, hogy most rohanva szaladnak majd ezek a fiatalok a könyvespolcokhoz, és enni fogják az írásokat, de megnyugtat a tény, hogy mi sokat adtunk ma délelőtt, amiből talán néhány morzsa megmarad fiatal tudatunkban. Legyen az akár a zongora hangja, az őszi levelek zizegése a fán, a test bálványának sárba-hullása, egy beteg lélek reménysége, az örök hűség, Avalon pusztulása, vagy a „Szent tehén” derűje.Legalább egy jót kacagtunk a végén, amikor „lehullt a függöny”.

 Összefoglalva, egy élmény volt, önökkel hölgyeim és uraim, már a társaság megérte, és az iskolai óra egymás társaságát élvezve. A ráadás meg a lopva elfogyasztott búza téri szendvics, és egy két decis coca- cola, valamint egy bliccelő diák volt hazafelé menet.

 Mikor befordultam a csendes közbe, a két kis bogár kócos kutyám ázottan szaladt felém.Ennyit a világos nadrágról! – mosolyogtam, van mosópor és víz, mert két ilyen ördögfiókát visszafogni, hogy szeressék körbe a gazdájukat nem lehet. A szomorkás időnek is megvannak a maga előnyei, állatkáink hamar behúzódtak, így a gazdiknak is van egy kis szabadidejük. Holnap korán kezdődik a nap, és bizony rohanós lesz. Minden írótársamnak pedig azt kívánom, hogy sokszor öntse el őket a szenvedély, és megszülessen az üres papírral a varázslat.   

A képeken:

Írótársaim:  J. Simon Aranka,  Kühne Katalin, Szűcs Ilona, Aleva Sárosi Erzsébet, Szakács Anna,

Előadó művészünk: Kardos Katalin

ill: Zsoldos Árpád az Irodalmi Rádió főszerkesztője.

Lassan folytatódik a Batman Fanfiction is!!

Mindenkit szeretettel várok!

Születésnapomra

„Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:”

(Részlet: József Attila: Születésnapomra c. verséből)

Kesernyés emlékélmény,

Mellyel meglepem,

e későnyári estén;

Magam, magam

Átkok közt születtem én,

Szenvedély csöppjeként,

Apámtól, Anyámtól.

Királylányként álmodtam.

A tengeren hajóztam.

Szőke baba, babával.

Gondtalant álmodtam,

Diófa árnyékában,

S apró barna anyám,

Mesélt, csak mesélt.

S nem értettem,

könnyes szemét.

Mert siratta apámat,

Ki vígan siratta bánatát.

S végül vettük a sátorfát,

az asszony meg a lánya.

S elfogyasztottam pár mostohát.

S volt ki kezembe adta a kapát.

Kis rabszolga lettem,

Tanultam,dolgoztam, és ettem.

Szegény anyám, mást nem tehettem.

Sem én sem ő.

Megette az élet, alig élt negyven évet.

Szegény dolgos anya,

Ment kopaszon, a koporsóba.

Így hát, hazatértem én,

Vedelő apámhoz,s jóságos öreganyámhoz.

Ki csak görbén tipegett, a bicikli mellett.

Ordítozásos éjszakákon, tollat ragadtam én.

Így született számos költemény.

Mert csak szabadon álmodhattam én.

Még húsz sem lettem,

Befogadott az egyetem.

Az irodalom doktora,

lehettem volna,

de fogott isten vasmarka.

Nagyanyám, nagy hite,

Angyalokat repített ide.

S kikkel előbb csak társalgott,

utóbb megmutatták,

a másik világot.

Így maradt, a pia meg a munka.

Őszülő apám mellett,

ki lassan lebetegedett.

Megette a nedű,

s csupán a józan esze maradt.

És a béke évekig.

S én a csábító barna démon.

Megfúltam, a gondoskodás igája alatt.

De megadta apám, az apám.

S mire ő is csendben, búcsú nélkül távozott.

A lánya nagyot változott.

Erős, lapátkezű asszony lett.

Ki titkon, másvilágot .

Jár, körbejár.

S hogy ott, mit talál?

Ó nem, nem számít a halál.

Jöhetne holnap is.

Hiszed? Nem félnék egy percig is.

Én az átkozott, talán találok ott boldogságot?

* A képet Farkas Rudolf festőművész készítette

Reagálás Kertész Imre kijelentéseire

„Tapasztalataimra,az írói termékeimre a / nemzet/ nem tart igényt:” A fejlemények tükrében, felnőtt magyar emberként kijelentem, hogy tisztában vagyok azzal, hogy sajnos a mai társadalomban egyre kevésbé van igény az írói alkotásokra. Olyan korban élünk, ahol a technika vívmányai, az internet, a filmipar látvány dús alkotásai könnyedebb és kevésbé időigényes szórakozást kínálnak, mint sokszor nehézkesen megfogalmazott szépirodalmi alkotások. Habár sokak rendkívüli értéket képviselnek. Szolidaritást bárki iránt érzek, aki szenved, legyen az bármelyik nemzet szülöttje,de mélyen elítélem az irigységből, és hataloméhségből, elkövetett háborúkat, bárki is indítja el azokat. Magyar vagyok, ide születtem, itt is halok meg. Itt ismerek minden fűszálat, a felhők járásán ha vihar közeleg. Nem könnyű itt élni, szegényes kis országunkban, de a miénk. Őseink munkája van benne. A ma Magyarországában nem lehet íróként megélni, de aki csak közölni akar, élményt adni az olvasóinak, ez nem fogja visszatartani. Úgy gondolom, aki csak azért ír, hogy megvásárolják, az alkotásait, és semmi más nem motiválja, azt nevezhetjük megélhetési írónak.

"Részlet"

... Givenne ránézett mesterére, Mihail gyönyörű is lehetett volna, mint akár a biblia szerinti angyalok, de nem akart az lenni. Hatalmas szikár alakja, szinte ketté hasadt, ahogy ült a kőlépcsőkön, a lány mellett. Szürke megtépett csuklyás csuháját, szívesebben viselte, mint ragyogó páncélját. Ereje nem az öltözékéből áradt, hanem a megfáradt, emberek által érzett szeretettből, és az odaadásból fejedelme iránt. Kemény de rendkívül kimerült harcos volt, több ezer éves csaták végtelen pusztításával a háta mögött. Végtelen izzó tekintetével, ránézett a lányra, aki várta szavait, és kiéhezve az univerzum tudására.
- Tudod, valójában Isten rendkívül jó - hajtotta le fejét Mihail - az emberek mégis őt okolják, az őket érő veszedelmekért.Az őrültek már akkor beleverték az első szöget a koporsójukba, amikor az éjjelt is nappallá tették, és fittyet hánytak az Úr által kiszabott időtörvényekre. Olyan szerkezetek alkotnak, ami megöli fajtájukat, tán Isten adta a fegyvert a kezükbe? Ó nem gyermekem az önzés adta - állt fel,ökölbe szorítva csontos ujjait - Ezért harcoltam értük?- folyt végig sós könnye kiaszott szürkés bőrén.
- Mihail... - tanítványa a háta mögé ment, és habár a mellkasáig is alig ért, részvéttel tette a vállára a kezét.
- Mindent megadunk nekik- folytatta a mester- és nézd, a felemelkedés helyett, csak önmaguk pusztítják, minden tettükkel.

Hm, egy egyperces

A meg nem született léleknek azt mondja az úr:- Hamarosan leszületsz a földre. Fogsz egy keveset örülni, és adok egy kevés boldogságot is, mert olyan nagyon szeretlek gyermekem. Adok a hátizsákodba végtelen küzdelmet, hogy meg nem éhezd  az izgalmat, és sok- sok keserűséget is, hogy azért a kis boldogságért nagyon szeres engem.
- Miért, kapok oly kevés jót Uram?
- kérdezi a lélek.
- Azért, mert az túl unalmas lenne innen nézve - kacsint a mindenható.

D-B-Z az utolsó háború: 1. fejezet

Ne kiálts ördögöt!- avagy egy démon megérzései

A pokol, üvöltéstől hangos csöndjében az egyik démon úgy hallgatta saját szívének dübögését, mint egy negédes romantikus melódiát. Mintha egy pillanatig úgy érezte volna, hogy van lelke, ami talán nem is volt. Vagy lehetett, pár száz évvel ezelőtt. Csukott szájjal mosolygott, zöld szája szélén kivillantak fehér metsző fogai. Nem érzékelte az idő csigalassúságú lépteit, és nem is vágyott különösebben a szabadságra. A szénnel kicsipkézett hegyekkel, és forró bűzős lávákkal teli völgyekkel tarkított „ország” nyugalomtól mentes volt. Mindig akadt legalább egy, de legtöbbször jóval több ellenfél, akivel újra és újra farkasszemet nézhetett, és illemre taníthatta. Hiszen a lelkek bármilyen kemények is voltak, egy idő után megtörtek, és szabadulásra vágytak. A földre, vagy akár egy másik ismeretlen világba, ahol a nap szelíd sugarai ápolták földjének lakóit, és nem a tűz égette feketére bőrüket, mint itt, a feketén vöröslő hegyek között, a kietlen szél tépte völgyekben. És ekkor jött Ő a kívülálló, aki kemény öblös tenyerével torkon ragadta, a nagy harcosokat, és a pokol legmélyebb bugyraiba taszította őket. És élvezte. Nem öblösen és recsegve kacagón, mint egykoron, hanem csupán egy fél mosollyal, de tagadhatatlanul szerette birtokolni az erőt, ami végtelenül hatalmassá, de ugyanakkor egyre üresebbé is tette. Gyűlölték, hiszen a pokolban ő volt az ítélet. Kemény könyörtelen és meglehetősen nyitott szemű igazság volt, aki élvezte a büntetést, és a végreláthatatlan harcot. Nem gondolkozott azon, hogy akár ki is juthatna a kínokkal teli sötétségből, és hogy a tettei következményei véletlenül sem a pokol kapuja elé száműzték volna. Hiszen már az első örök éjszakán röstellve vallotta be magának, hogy a mennyország habos lankáit, halálosan unalmasnak találta. És mikor a halált választotta, bölcs döntésnek vélte, de mihelyt ösztöneivel érezte a föld újra éledő energiáit, keserű csalódottság fogta el. A sárkánygömbök, nélküle is éltek, az ő halála sem fékezte meg a lehetetlenség vak vágtáját, de végtére is béke lett. Nem értette hogyan, de eltűntek a hatalmi harcok, és a helyére valami más következett. Hiány. A gondolatok hiánya, amik tele voltak vele szövődött emlékekkel. A gyermeki rajongást, ami apává, a megbecsülést, ami baráttá tette, lassan eltűntek, mint ahogy barátai is. Az egykori nagy cél is Goku legyőzése, is elszállt, még ha végtére is bajtársi szeretetté fajult a lelkében az együk töltött harcok alatt. Nem tudta, hány évtized telt el azóta, hogy minden vele kapcsolatos gondolat eltűnt, mint ahogy a csillagharcosok nemzetsége is. S Ifjú Sátán sem maradt több, egy habzó szájú Cerberusnál, aki bolyongva járja meg a pokol számtalan bugyrát. Ki tudja, mióta keresi őket, minden eldugott zugba benézett, de egyetlen ismerős arcot sem hozott magával a halál szele. Így csupán a harc, és tanulás maradt a számára.

Ilyen gondolatokkal küszködve lebegett a hegy csipkéi felett, a forró szél, meg –meg szaggatta a vállán himbálódzó fehér köpenyét. Fanyarúan keresztbe fonta karjait széles mellkasa előtt. Jelentős változást érzett, amit az itt töltött idő alatt még sosem, és nem csak ő érezte, apró suttogó hangok jelezték a várakozást a sorsdöntő időre. Sátán közéjük ereszkedett, ökölbe szorított kézzel nézett egykori ellenségei szemébe. Feszült ugrásra kész tekintetek bámultak vissza rá. Nem sejthették, mi van odakinn, mint ahogy a kintiek sem sejthették mi van idebenn.

Jó hírek: Ki mint vet, úgy arat!

Kedves olvasóim! Örömmel jelentem be, hogy a Ki mint vet úgy arat című novellámmal kapcsolatosan tegnap felvette velem a kapcsolatot az akkori pályázat kiírója. Ki szeretnék adatni egy új, már kora tavasszal megjelenő novellás kötetben, szerző önéletrajzzal, és ha lehetséges más novellámmal, vagy novelláimmal, együtt. A kötet várhatóan áprilisban jelenik meg.

Külön utakon!!!

Ma este, új blogot kapott a Gotham éjszakai árnyai c. fanfiction. Jelenleg az első két fejezet van csak fenn, viszont a héten felkerül a terveim szerint, mind a 13 fejezet.
A blogot itt találjátok:


http://gothamejszakaiarnyai.blogspot.hu/


Kellemes és izgalmakkal teli időtöltést kívánok.

Dolgozom a probléma megoldásán!!!

Úgy látom, hogy az az eset áll fenn, hogy a fél évnél korábbi bejegyzések egész egyszerűen eltűnnek, valahol az internet sűrűjében...ami sajnálatos tény, de ..és itt jön a de! A Gotham éjszakai árnyaival kezdve, az összes fellelhető alkotásom, tárolva van/lesz. Ebből az következik elsőként, hogy a nagy terjedelmének köszönhetően,  a Gotham éjszakai árnyai, az elejétől, a folyamatban lévő részekig, külön blogot fog kapni, mihelyt a szabadidőm engedi. Türelmeteket kérem, és készülő külön bloghoz, jó szórakozást kívánok.

Gotham Éjszakai árnyai 13/2 fejezet

A város egyik felhőkarcolóján, megmozdult, egy sötét árny, és lopva, eltakart egy –két csillagot az égről. Csípős éjszaka volt, de korántsem annyira maró volt a hideg, mint egy átlag januári éjszakán a füstös városban. A denevér mélyet szippantott a levegőbe, felébresztette az éjszaka frissessége. Látszólag mozdulatlanul őrködött, a csendes ünnepi utcákon emberi szemnek szinte láthatatlanul. A város rosszfiúinak nagy része megtanulta, hogy bármikor lecsaphat rájuk a fekete bosszúálló, így igyekeztek titkosan ténykedni, messze a város hemzsegésétől, ami persze Batmannak nem is akármilyen kihívást jelentett. Még jobban kellett figyelnie, még éberebben, és még hatékonyabban kellett lecsapnia, a kisstílű gengszterek, most már félelemmel teli üzelmeire. Ravaszul megnyalta szája szélét, kivillantak fehér fogai. Tőle rettegtek, és ez, megelégedettséggel töltötte el. Akár nyugton is maradhatott volna, hiszen az éjszaka egy –két, gyenge prédát tartogatott csak Wayne ragadozó énjének, de a nyugtalanság csak piszkálta éles elméjét. Éjjeli őrjárata gyakran Gordon CB- rádiójának lehallgatásával kezdődött, így gyakran hamarabb ért a bűntény helyszínére, a rendőröknél, de ez inkább, az úgy nevezett unaloműzési hóbortja volt, ha épp más nem volt kéznél. Azaz minden este, igaz a felügyelő egész jól boldogult az utcákon csapatával, de Wayne-nek sokat, túl sokat jelentett, a középkorú férfi. Még ha nem is ismerte fel, a milliárdost, Gotham sötét lovagjának a bajtársa lett, és legalább annyira nagy jelentősége volt számára, mint idős komornyikja. Aggódott, a rádió néma maradt, még akkor is, mikor a diszpécser, kissé idegesen közölte, hogy Gordont a felesége hívja, azaz a felügyelő nem ért haza. Már pedig ez igazán nem volt jellemző, középkorú barátjára. Gordon remek zsaru volt, és ezzel együtt igyekezett jó férj és apa lenni, már amennyire tőle tellett. Az éjszakákat otthon töltötte, olvasgatva, tévét nézve, ha tehette a családja mellett. Szeretője nem volt, Batman mindent tudott róla, és egy cseppet sem habozott. Fejét lehajtotta kesztyűje ujjaival megérintette sisakja hátulját, és máris megjelent a kibertér fehér hálózatának nagyobb részletessége a szemei előtt. Szemei matt fehéren villantak fel, a sonárnak köszönhetően, és város ezernyi duruzsoló hangja zsongott fel fülében. Barátjának hangját kereste a számítógépes program, de hiába, a mobilját sem használta. A denevérnek összekoccantak a fogai, tudta, hogy baj van, de higgadt maradt, akármit is súgtak az ösztönei. Kilőtt egy huzalt, és a közelben lévő legmagasabb épület tetejére, lendítette fel magát, lekucorodva a tető szélére. Újra indította a keresést, de ezúttal már a készüléket kereste.

-          Telitalálat- gondolta –mikor a keresés az egyik kikötőhöz közeli utca rajzán pihent meg a térképen. A következő pillanatban már a mélységbe vetette magát, és kihasználva a szél erejét, és az épületek közti, sötét utak egyikén landolt. Átvette lábát a motoron, ráhasalt, és indított. Egyenesen a kikötői utak mentén, maximális sebességgel száguldott a kivilágított utakon. Nem szerette a feltűnést, ha bár, így is megszédített egy pár éjszakai autóst, aki hálát adhatott, ha a meglepetéstől nem ütközött neki semminek. A város egét fekete árnyként kezdték beborítani a hófelhők, miközben a kikötő felül, metsző keleti szél támadt hébe-hóba fel. Viharos hajnal közeledett a város felé, és közben segítette az éjszaka gyermekét, akinek maszka mögé, beleselkedett lassan, a kikötői utcák félhomályos, sárgás pislogása. A mobiltelefont jelző piros pötty egyre nagyobb közelsége, a szeme előtt, illetve annak mozdulatlansága, türelmetlenné tette, miközben szemei előtt kirajzolódtak az utca épületeinek 3D-és rajzai. Amikor a helyszín utcájában szembe találkozott a rendőr kocsijával lelassított, felemelte fejét a tömbházra, és egy sötét utca szegletben parkolt le. Vészjósló csend volt, amikor megvillant a horgony pisztoly sötétkesztyűs ujjai között.

Alig fél órával korábban Gordon, a szék karfája, és a zsineg között megfeszítette csuklóját. Visszatartotta lélegzetét, és a szájába harapott, hogy ne üvöltsön a sajgó válla és felkarja miatt. Kattogott a csontja, miközben ha pár millimétert is, de engedett zsineg – Na, még egyszer! - gondolta, és újra nekifeszült, de már csak épp keze a különös tevékenységnek. Néha, meg- meg szédült, mikor a jókora vastagságú zsineg a csuklójába vágott, elszorítva ereit. Néma, de kőkemény küzdelmet vívott a szabadságért, egyedül elhagyatva –Feszítsd, lazítsd!- suttogta a vezényszót, legszívesebben üvöltött volna, mint egy taknyos gyerek, de halknak kellett lennie. Néha már úgy látta, hogy mozognak az árnyak és újra morgott: - Húzd!- tartotta vissza a lélegzetét, és végre engedett elég szépen a kötél, és hagyta, hogy a fogoly, elkezdjen a testével kígyóhoz hasonló táncát, a gúzsában. Egy centire is megcsúszott a szék, és nyomozóban a szusz is megállt, hogy megtartsa egyensúlyát és ne zuhanjon el. Fülelt, mintha csak azon testrészével láthatna, a szemei helyett, amik per pillanatban teljesen használhatatlanok voltak. Hallotta, ahogy az ajtó, kinyílt, a fogva tartói is meghallották a szék jajveszékelését, és válaszul léptek nesze törte meg a csendet.

-          Tudja, mit nem szeretek magukban zsarukban? – sziszegte a szikár férfi, miközben fegyverének hideg csövét a rendőr homlokához tapasztotta, és ravaszra helyezte mutatóujját. Gordon nyelt egy nagyot - Hol a fenében van ilyenkor Batman?- gondolta ironikusan, miközben két talpát a földnek feszítette, el kellett rugaszkodnia, mindegy merre dől, csak a golyó irányából kerüljön ki. Nem volt sok esélye a túlélésre, de az járt a fejében, hogy a csekély esély, is esély.

-          Azt, hogy nem tudnak nyugton ülni, a seggükön! – hörögte a férfi, miközben meghúzta a ravaszt. A rendőr neki rugaszkodott, oldalra dőlt székkel együtt, így a golyó csak a haján süvített át, mikor elhagyta a tárat. A szikár férfi is a földre vágódott háttal, és meghökkeni sem volt ideje, akkor sebességgel csapódott a falhoz. Az ajtóból lövések záporoztak a szoba túloldala felé a rendőr oldal sziluettje fölött, miközben hirtelen rántást érzett a széken, és villámgyorsan száguldani kezdett előre. Aztán hirtelen valami keménynek ütközött, úgy viselkedett akár egy sündisznó, szinte vakon és kiszolgáltatottan, ez volt az egyetlen esélye az életben maradásra a golyózápor kellős közepén, na meg az ima, hiszen épp a golyókkal egy irányba érkezet. Hallotta, ahogy kitörik az ablak, a testére is hullottak bőven az üvegdarabokból. Aztán egy újabb hirtelen rántás, és akkorát bukott a szék, hogy Gordon beleremegett. Azt hitte, hogy menten szívrohamot, mikor rájött, hogy kinn a levegőben van, sehol semmi, és zuhan lefelé, el is ordította volna magát, ha lett volna rá ideje, és nem ér hamarabb földet épségben. Aztán valami nekiütközött a széknek, és összeroskadt Gordon alatt. Aki hirtelen úgy csüngött félig talpra állítva, mintha csak egy fogasra akasztották volna fel. Amikor a sérült lába földet ért szinte felnyüszített, tudta, hogy valaki a hónalja alá rakja karját és megtartja. - Sehol egy szirénázó rendőrautó, nincs futó léptek nesze, csak egy valaki lehet – gondolta.

-          Jöjjön – adta meg az igenlő választ a morgásba torkolló hang, ami egyértelműen Batmané volt. Szinte szaladtak valamilyen irányban, már ha a kettőjük három lábon történő gyors bicegését annak nevezhetjük. Benne volt az útban egy éles kanyar is, mire a rendőrt a motornak támasztották.

-          Azért lehetett volna gyorsabb is - lihegte Gordon, némi iróniával a hangjában – és kevésbé teátrálisabb, majd szörnyet haltam.

-          Elnézést- mondta Wayne, a maszk alatt kővé meredt az arca.

-          A kulcscsontja, és a talán és térde is eltört- közölte végül.

-          És a szemüvegem is, de ne foglalkozzon velem, mennyen kapja el őket- hajtotta le csapzott fejét a rendőr.

-          Ön fontosabb – mondta a denevér, és mellőlük egyfajta morgós duruzsolás hallatszott. Wanye egy perc alatt felmérte a helyzetet, a rendőr ugyan nem volt életveszélyes állapotban, de nem akart kockáztatni, ő gyorsabban az orvoshoz ért vele. Újra felsegítette Gordont, és immár a Tankba segítette bele.

-          Ez igazán megtisztelő - nyújtogatta a fejét, az ülésben a rendőr.

-          Elviszem a korházig.

-          Az jó, onnan már én is megoldom.

-          Wayne legszívesebben felsóhajtott volna, ahogy mellette ült barátja - Életben van, és csak ez számít – gondolta, miközben még kényelmesen, de elég tempósan vezetett. A rendőr enyhén sokkos volt, de még így is beszámítható volt. Batman pedig tele volt kérdésekkel, amik várhattak másnapig.    

Egy órával később, a felügyelő a korházi ágyán pihent, a felesége is megérkezett, és nézte ahogy alszik a férje. Nem volt dűhös, szerette a férfit, akinek a mai este nem volt több, egy kalandos munkahelyi balesetnél. Felsóhajtott, miközben beletúrt a fekvő férfi hajába, majd csókot lehelt, az arcára. Tudta, talán csak néhány méterrel arrébb a denevér figyeli, a kortermet, és csak a napfelkeltében vész nyoma.