2019. augusztus 7., szerda

Néhány nap margójára


Yoda




Yodát, minden falubeli ismeri, látásból biztosan. Engem, és páromat, ritka, hogy ne kísérjen el a boltba, vagy akárhová, a településen. Állandó útitárs. Sosem bánt senkit, viszont kedves és érdeklődő.
Nem volt kérdés, hogy megtartjuk -e, mikor kicsi volt. Párom azonnal beleszeretett, hosszú fekete fürtös szőrébe, és pici gomb szemeibe. Pulcsinak neveztem el. Ahogy cseperedett, a szőre félig kisimult, és olyan égnek álló fülei lettek, mint az anyukájának, aki kiváló patkányozó foxi volt, amíg, meg nem mérgezték, tömegesen több más cicával és kutyával együtt. Viszont a kutyusunk, az apuka genetikai állományából és örökölt, aki nem állt szépség hírében, inkább rémhírében. Jó pásztor őrző kutya hírében annál inkább, és mit ad ég., a mi apró kutyánk, ügyesen őrzi, az aprólékot évek óta, kiválóan jelez, és ha gond van, máshogy ugat, mert bizony a gazda is megszokja hogy mire kapja fel a fejét. Ha idegenként a porta környékére tévedsz, és itthon van, nem jössz be a kapun, csak az utcán szelíd, és várja kíséri gazdáját. Persze a szomszédságba kirakott ételt szívesen fogyasztja, és nem bántja az ott lévő cicákat sem, ha látja, hogy a ház köré tartoznak. Szeretve van. Foglalkozunk vele még az egészen kisgyerekekkel is jól kijön, él mint egy egészséges vidéki kutya, ha melege van, maga megy le úszni a patakra, és szívesen szaladgál, hempereg a nyakig érő fűben. A ragadással szaporodó növények szívesen tapadnak bele, amúgy is kócos szőrébe. Remélem így már megértitek, hogy bizony nekünk az életünk része, ez kicsit Yodára emlékeztető kutyus, és minden finnyáskodó édesanyát megnyugtatok, semmilyen bőrbetegsége nincs, makkegészséges. Nem szép, de azon felül, egy nagyon okos, hasznos, igazi kutya. Kérdem én, te édesanya , aki hangosan fintorogsz, büszke vagy arra, hogy ilyen példát mutatsz a kisgyerekednek - „Fúj milyen ronda kutya, ne nyúlj hozzá!”? Bele gondolsz abba, mit érsz el ezzel? Ha valami már nem szép, az nem lehet jó? Ki kell, ábrándítsalak, a világ tele van, ronda állatokkal, emberekkel. Senkihez ne szóljon majd a gyerek, mert nem elég szép? És te fiatal lányka, aki lenézően játszod az agyad, mások előtt, egy kisállatott gúnyolva, remélem majd nem a saját károdon fogod megtanulni, hogy „szép tányérból jól lakni, nem lehet”.
Yoda egy igazi csoda, és a példája is mutatja, amit ez a társadalom nagyon kezd elfelejteni. Az igazi tartalmat, nem kívül kéne keresni. Egy sérült, esetleg beteg, vagy csak szimplán csúnya embertársunk is lehet csodálatos, tiszta lelkű ember, és nagyon jó barát. Jó lenne, ha kezdenénk megállni, az értelmi sülyedésben kedves emberek, mert senki sem tökéletes. Nem mindenki vagyonos, vagy szép, de ha nem vesszük a fáradságot, hogy ne fintorogjunk azon, ha valaki vagy valami kicsit másmilyen, és nem elég tökéletes, akkor ne csodálkozzunk, ha egy szép, de értéktelen kapcsolatokkal teli világunkban ébredünk fel, egy napon.

Utóíratként: Yodánk, nem foglalkozik, a rosszindulatú emberekkel,  és boldogan telepocival, hatalmas simogatás adagokkal élte át, a mai napot is. 

2019. május 24., péntek

Szentemnek




Rólad álmodom, éberen
anyám.
Szellőként suhansz át,
homlokomon.
Csendesen szökdelve,
a nem felejtett lelkek
táncát.
Megpihensz a
keresztúton.

Emlékszem még én is
Krisztus arcára a kereszten.
Ahogy szomorúan őrzött minket
csőszös éjszakákon,
a csillagrengetegben.

Harmatos volt a fű,
kérges talpad alatt.
Sutyorogva hallgattuk,
hogy csalnak a nyulak.

Összebújtunk, te meg én.
Égett zöld szemed.
A fekete pillák alatt.
Szomorú jövőt jósolt a szél,
te tudtad, hallgattad.

Mégis kacagtál öblösen.
Hajad táncolt fürtösen,
a felkelő napfényben.
Csacsogtál verebesen.
Imádkoztál csendesen,
hátha megszán az Isten.

A fán lógó, szomorú,
nem nyitotta fel szemét.
Befogta, szabad gyermekét.
Bánatos kegyetlen Isten.
Megtörte szíved szelét.


Ott csillagtengerben.
Keresztút mentén.
Ritkás ligetben.
Hevertünk mi ketten,
S sokszor anyám,
Éberen rólad álmodom,
a felkelő napfényben.

2019. április 11., csütörtök

Marius Crowen Írói alkotásai: A vers a szívemben: Költészet napja 2019

Marius Crowen Írói alkotásai: A vers a szívemben: Költészet napja 2019: Drága Mária tanárnő!  Ma nincs pedagógus nap. Mégis ön sejlett fel emlékezetemben, amikor a fa széken az ablak mellett, olvasta fe...

A vers a szívemben: Költészet napja 2019




Drága Mária tanárnő!

 Ma nincs pedagógus nap. Mégis ön sejlett fel emlékezetemben, amikor a faszéken az ablak mellett, olvasta fel, apró osztályunknak a Toldit, életre keltve Arany János kalandos, csodálatos költeményét. Ha vannak az életben első szikrák, talán nekem ez lehetett az első, hogy otthon az asztalfiók aljába, titkos sorokat írjak, kék golyóstollal. Igen, így indult el a furcsa szerelem, a toll és én közöttem, a Toldi ihlető erejével. 
Aztán egy napon, azt mondta:
– Szavaló versenyre viszlek. 
Pedig, nagyon nem szerettem én, ezeket a versenyeket. Tanulni rájuk pluszban, és minden évben. Verset választani, pedig még kevésbé tudtam, hiszen sokkal közelebb álltak, hozzám a mesék, és az akkor egyre inkább teret hódító mozivászon. Aztán, amikor megláttam, hogy milyen hosszú a vers, megijedtem:
 – Hogyan fogom én ezt megtanulni? – forgattam a szemeim, és bizony fogalmam sem volt, hogy mi lehet az a törökbúza, pucikpad, eszterha, hát még a csusza. A legijesztőbb gondolat pedig ki is csúszott a számon.
- De tanárnéni, nekem nincs is nagyapám!
- Na hát, hunyd be a szemed, és gondold el, milyen lenne ha lenne egy nagyapád - válaszolt, mosolyogva. 
- Lásd magad előtt! Milyen lenne a szeme, a haja? Halld a hangját! Sokat mesélne neked? Megtanítan a világ dolgaira? Vajon mit szeretne csinálni?
Így alkottam, meg életem első karakterét, a nagypapát, ami sosem volt, egy képzeletbeli világban. A vers hosszú volt, de legalább apót láttam magam előtt. A szavak értelmét, tanulni megjegyezni kellett.
 S nem lettem győztes, a nagy napon. Aztán rájöttem, hogy mégis nyertem, ahogy rohant az élet. Felnőttem. Gyorsabban, mit ahogy kellett volna, és ahogy múltak az évek, úgy színesedett ki minden szó elmém rejtekén. Neki futottam az akadályoknak, újra és újra, még ha titkos szobákban sírtam is. A pucikpadon ülő apó bölcsessége, sziklaszilárd talajt adott, esténként pedig nőttek a tervek tornyai. Az apók, anyák, apák, fivérek, hősök, papírra kerültek, láttam harcaikat, pihenésüket, szerelmüket. Oly élesen, mint magamat is, toronyrakás közben. Rímekben beszéltem néha, még napközben is. S a rímek, a történetek megmaradnak örökre, és születnek szüntelen, békét, örömet,  csodát hozva az életembe. Könnyű lesz -e tovább menni utamon? Nem számít:     

„ a csuszák, megvannak, újra lehet, megint rakni”

Köszönöm, drága tanárnő, az életre szóló tanácsot, és az irodalom iránti szenvedélyét, amivel engem is megfertőzött. Ezt a videót önnek ajánlom, kérem fogadja szeretettel:




2019. március 29., péntek

Hulló Csillagok 1. Jean - Michael Vincent (1944 - 2019)


Szépek, gazdagok, sikeresek, és népszerűek voltak. Ennél többet, senki sem kívánhatna. Sokan már a felével is beérnénk. Ezeknek az emberek, egy részük legenda, mégis tönkre tette magát, vagy még rosszabb öngyilkos lett. A most indult cikksorozattal, rájuk emlékezünk.   



Jean - Michael Vincent (1944 - 2019)






A világ, alig egy hónapja megdöbbenve vette tudomásul, hogy Jean - Michael Vincent meghalt, már jóval egy hónappal előbb Február 10-én, de csak márciusban került nyilvánosságra. A magyar embernek is igazán foroghattak az agytekervényei, hogy ugyan kiről is lehet szó, így kicsit megkönnyítve, nekem azonnal a sorozat jellegzetes zenéje intett vissza, a gyermekkori estékről. Az emberünk nem volt más, mint a legendás csodahelikopter pilótája Stringfellow Hackke,



igaz a gázsija, az akkori átlag színészi fizetéshez képest nagyon is magas volt epizódonként 46 millió forintot érő összeg, a harmadik nagyon is sikeres évad után, kénytelen volt távozni a sorozatból. Már akkor, sajnos kijelenthetjük, hogy pályája csúcsán, nem tudott úrrá lenni, alkohol illetve drogproblémáin. A családjában, nem ő volt, az első, és mint tudjuk a gyerekkori példa...
Az aktív évei, 1967- 2004 között voltak. A filmipar gyorsan felfigyelt, a kiváló adottságokkal rendelkező fiatalemberre. Népszerűsége a 80 -as évek közepén tetőzött, és sajnos akkor már önpusztítása is, az alkohol és a drogok, a mindennapi életének részesei voltak.


 Valahol a karrierjének kezdetén:


Pedig legendás színészekkel játszott együtt a filmvásznon, úgy mint, Charles Bronson, Jhon Wayne, Burt Ruynolds, Rock Hudson vagy Gene Hackman. A sorozatból való kilépése után, több kisebb költségvetés filmben is szerepet vállalt, az alkohol problémái is kísérték útján. Nem volt mentes élete a botrányoktól, a nyilvánosság előtt többször is részegen jelent meg, és az egyik barátnőjét, nyilvánosan meg is verte. 1996-ban autóbalesetet szenvedett, hangja végérvényesen eltorzult, alig akadt munkája. 2012-ben elvesztette az egyik lábát, a vagyona teljesen oda lett, és több milliós adósságot halmozott fel. Egy 2014-es interjúban, az is kiderült, hogy a túlzott alkoholizmus következtében, nem emlékezett, életének jó pár eseményeire, sőt még a baleseteire sem.Magánemberként háromszor nősült, lánya Amber 1972-ben született, az első házasságából, az édesanyja Bonnie Poorman.



Az utolsó szerepében(2004)


A legszomorúbb az, hogy alig pár sorban összeszedtem egy embernek az életét, ami szépen fényesen, és viszonylag könnyen indult, csak az alkohol, és a kábítószerek ne lettek volna. Az egyik cikk, amit nemrégen olvastam, elég szépen megfogalmazta azt, hogy a lelki békét végre megtalálta a harmadik házasságában. Csak azt nem értem, de lehet, hogy ehhez, én túl józan életű vagyok, hogy miért nem akkor kereste a lelki békét, amikor egészséges volt, és gyönyörű. Öreg emberi hiba, pazarolni és akkor tanulni meg élni, amikor már nincs lehetőség minőségi életre. 




2019. március 5., kedd

Hamutánc



Hiába érkeztél,
Fényes Istenem.
Arany fürtjeid,
kápráztattak engem.


Égszínű szemed,
rabbá tette lelkem.
Büszkeséged, elvette
a kedvem.

Nem volt elég
semmilyen tettem.
Önző voltál.
Fényes
istenségem.


Mohon ettelek volna,
de ékköves függönyök
mögé bújtál.
S csak tapostál.


Hagytad folyni, könnyeimet,
Amíg egyszer csak föld
panaszkodni
kezdett.

Mosolyogva
indult utánam.
Megszáradván,
hamuvá válván.


Elcsente a súlyát
lépteimnek.
Simogatta,
talpam.


Kegyelmedet,
nem kérve.
Csupán porrá
válni, vágytam.





2019. február 26., kedd

Kirakós



Elmém asztalán
heversz,
darabokban.
Hamuszemek,
a hirtelen jött
viharban.


Mik a tenger
alá süllyedtek,
ha lemerültek.
Csak az, tudja
ki őriz még
talán.


S én, mint felfedező
ki van oly bátor,
próbállak, összerakni.
ezer emlékszilánkból.


Néha pengeként vágnak.
Olykor, mint kicsiny
hajszálak.
simogatnak.
Új élményekre
csalogatnak.
Fáradt, lelkem
rejteke,
hol táncra,
kelve
csatangolnak.


Lázasan illesztem,
össze rólad,
a szent képet.
S mit számít,
ha oly hamis,
mert lelked
bennem éled.


Egy kifakult, öltöny,
néhány hajszál.
Furfangos zöld.
Ennyi, maradtál.
Torzított emlékek,
Mik rólad,
mesélnek.


Mégis kiraklak.
Ki akarlak!
Életbe, csallak.
Zenéje van minden
darabnak.
Így adózok,
neked,
a halhatatlannak.